h k sze cs p szo v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4
Herczog Mária

Szociológus, a hazai család- és gyermekvédelem elszánt, meghatározó harcosa.

Herczog Máriát gyakorlatilag mindenki ismeri,aki valaha is látott TV-vitát, kerekasztal értekezletet, szakmai fórumot – a gyerekvédelemről, a családvédelemről, ezen alapvető témák valóságáról. Évtizedek óta kutató, oktató, minisztériumi vezető – mindent tud a családok, a gyerekek, a lemaradottak, a hátrányos helyzetűek szociális állapotáról,a makroadatok és a mikroklíma közötti végtelen terület folymatairól, tendenciáiról.

Egyik, a szakmán belül meghatározó, a közönség körében népszerű könyve kapcsán kérdezi az alábbiakat:

„Miért olyan végletesek a vélemények a családokat, gyermekeket érintő kérdésekben? Miért nincs érdemi vita a laikusok és szakemberek – de az érdekeltek körében sem – a gyermekekről, családokról, gyermekvédelemről; miért nem lehet indulatok nélkül, vagy érzelmektől csak mérsékelten fűtve érvelni?”

Mindezeket a kérdéseket a gyermekvédelem történetének, múltbeli és mai gyakorlatának, a családok és gyermekek megváltozott és sokszor tisztázatlan helyzetének vizsgálata közben teszi fel a szerző. A kérdéssor a szokásosnál lényegesen nagyobb figyelmet, kutatások tömegét igényelné, ezért e könyv (és azóta is beszélgetőtársunk, Herczog Mária) inkább a dilemmákat és a lehetséges megoldás – változatokat vizsgálja.

Önmagáról írja:

„A gyermekvédelem különféle területei és a gyerekek jogainak védelme  a fő tevékenységem. Egyetemista korom óta a családszociológia érdekelt, meg akartam érteni, hogy miképpen határozzák meg a családi viszonyok, változások a gyerekek jóllétét. A családi minták változásai, az intézményes gyerekellátás, a közösség és a család közötti felelőségi arányok és szerepmegosztás foglalkoztat a leginkább. Miképpen lehetséges biztosítani a család elsődleges szerepének sikerességét úgy, hogy a szülők, családtagok autonómiája megmaradjon, de minden lehetséges segítséget megkapjanak annak érdekében, hogy „elég jó család” lehessenek, és a gyerekek örömteli gyerekkorát és fejlődését minél teljesebben elő tudják segíteni.

A gyerekek gondozása és nevelése egyre komplexebb feladat, hiszen tudásunk fejlődési szükségleteikről és ezek kielégítésének lehetőségeiről, módjáról folyamatosan bővül, ami a szülőktől és az intézményrendszertől is folyamatos tanulást igényel. A gyermekvédelem szűkebb területe sűrítetten mutatja mindazokat a problémákat, amikkel a magyar társadalom küzd, a családjukon kívül nevelkedő, vagy ezzel fenyegetett gyerekek képviselete, csakúgy, mint a velük dolgozóké, kiemelkedően fontos feladat.

A gyerekek jogainak képviselete izgalmas kihívás, mert ezen a területen Magyarországon soha nem folyt érdemi vita, de mindenki tudni véli, hogy mi az igazság e téren (is). Miközben gyerekek tízezrei szenvednek el naponta súlyos jogsérelmet szegénységük, kirekesztettségük, fogyatékosságuk, kiáltó egyenlőtlenségek, esélytelenség, családi körülményeik, vagy éppen a családjuktól való megfosztottság, bántalmazás, elhanyagolás, kizsákmányolás miatt, a társadalom, a politika látványosan negligálja a szükséges lépések megtételét, sőt a problémák észrevételét, láthatóvá tételét is. Ezért nem lehet eleget tenni annak érdekében, hogy a gyerekek életéről, a gyerekkor jelentőségéről és a tennivalókról magas színvonalon follyék a köz- és magánbeszéd, minél többen értsék, miért nincs halogatni való idő, mert a gyermekkor elmúltával nem pótolhatók az alapozás feladatai, sem az életminőség, a megélt idő, sem pedig a jövőbeli sikeresség  terén”