h k sze cs p szo v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4

 

 

 
5779 zsidó ünnepek
 
2018. október 2. kedd
Szimhát Tora,
a Tóra ünnepe
 
2018. december 3-10. hétfő-hétfő
Hanuka,
a fények ünnepe

 

Király Júlia

 

Király Júlia közgazdász, a közgazdaság-tudományok kandidátusa, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke. Sokáig a Nemzetközi Bankárképző Központ vezérigazgatójaként volt ismert.

A Budapesti Corvinus Egyetem-en végzett, négy évvel később ugyanitt doktorált. 1989-ben a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) kandidátusi fokozatot szerzett. Dolgozott a KSH-ban, majd az Országos Tervhivatalhoz került, ahol makromodellezés, gazdasági előrejelzési és háztartási modellek készítése volt a feladata. 1989-ben került a Bankárképző Központhoz, ahol idővel vezérigazgató lett. A területek, amelyekkel ennél az intézménynél foglalkozott: monetáris politika, lakossági bankműveletek, likviditásmenedzselés, banküzemtan.

Jelentős tapasztalattal rendelkezik a kereskedelmi banki területen: 1995 és 1996 közt a Magyar Hitel Bank igazgatósági tagja, 1997 és 1999 közt az Eximbank, 1999 és 2000 közt a K&H igazgatóságának tagja, 2002 és 2003 között pedig a Postabank és Takarékpénztár elnöke volt. Ő vezényelte le a Postabank privatizációját. („A szakma és a közvélemény szerint is hihetetlenül jó üzletet hoztunk össze a magyar államnak” – nyilatkozta később

1993 és 1998 között tanított a Láthatatlan Kollégiumban, abban az időszakban, amikor az Hannah Arendt díjat nyert.

A portfolio.hunak 2006 decemberében adott interjújában[3] elmondta: a korábban a jegybank és a kormányzat közt előforduló konfliktushelyzetek rossz hatással voltak a magyar gazdaságpolitikára. Egyben kifejezte azt a véleményét, hogy nem az eddigi, árstabilitásra koncentráló monetáris politika áll hozzá közel. Inkább "korlátozottan diszkrecionális" politikára lát lehetőséget:

„Véleményem szerint ugyanúgy elfogadható az a szélesebb értelmezésű monetáris politikai iskola, amelyik célként egy átfogó gazdasági stabilizációt jelöl meg, mint az a szűkebb területre fókuszáló irányzat, mely szinte kizárólag az árstabilitás elérését tartja kívánatosnak. A stabilizációs politika alapvetően szintén az árstabilitás megteremtését kívánja elérni, de az utóbb említett irányzathoz képest az árakon kívül az összes többi gazdaságpolitikai célban konszenzusra törekszik. Ilyen értelemben tehát lehet két iskoláról beszélni hazánkban is, sőt a két iskola között élénk vita is folyik, ami megítélésem szerint inkább hangsúly-vita. Hozzám talán leginkább Ben Bernanke nézetrendszere áll közel, aki bár az inflációs célkitűzés elméletének egyik legelismertebb szakértője, már megválasztása előtt több írásában nyilvánvalóvá tette, hogy nem a merev célkövetést, hanem a "korlátozottan diszkrecionális" gazdaságpolitikát tartja helyesnek”

Kinevezése előtti parlamenti bizottsági meghallgatásain óva intett az euró erőltetett ütemű magyarországi bevezetésétől és arra hívta fel a figyelmet, hogy a bevezetéshez széles körű társadalmi konszenzusra van szükség

 

Sorsok Háza - Rangos beszélgetések a Bálint Házban

Közzétette: Bálint Ház – 2018. október 4., csütörtök