Home
2020. december 1. kedd |



h k sze cs p szo v
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3

 

 

 
5780-81. évi zsidó naptár
 
2020. Július 30.
Tisá beÁv (Áv 9.)

2020. Szeptember 19.
Ros Hásáná (Tisri 1.)


2020. Szeptember 28.
Jom Kipur (Tisri 10.)


2020. Október 3.
Szukot (Tisri 15.)


2020. Október 11.
Szimhát Tóra (Tisri 23.)


2020. December 11-18.
Hanuka (Kiszlév 25.)

 

Február 8. szombat, 18:00 - 20:00
Sosztakovics sorozat
I. Brácsa szonáta op. 147
Jegyfoglalás
Kérjük, adja meg kötelező adatait (e nélkül a foglalás érvénytelen!)

Kérjük nyomtassa ki a visszaigazolt e-mailt. Jegyét ennek birtokában tudjuk biztosan kiadni!
Belépő: 1200 Ft, db
Bálint Kártyával 900Ft db

Ajánlás
Kérjük adja meg adatait.
Sosztakovics sorozatunk célja kamaramuzsikájának népszerűsítése, illetve itthon ritkán, vagy egyáltalán nem hallható darabjainak megismertetése a publikummal.
Az utóbbi időben, nagyobb koncerttermeinkben ugyan kezdik újra felfedezni a méltatlanul háttérbe szorított szerzőt, de mivel a kamaramuzsika nagyon ritkán jut el ekkora hallgatósághoz, így a hatalmas életmű igen kis százalékának van esélye felcsendülnie közönség előtt.
 
Ezen szeretnénk változtatni mi, ambiciózus fiatal zenészek, akiknek sokat jelent a közönség ízlésvilágának szélesítése például azért is, hogy 20-30 év múlva is lehessen kiknek játszani.
Az előadók sora folyamatosan bővül, megpróbálunk minél több fiatal, tehetséges muzsikust bevonni kezdeményezésünkbe.
 
A Szonáta brácsára és zongorára a szovjet zeneszerző utolsó kompozíciója. 1975 júliusában fejezte be, néhány héttel halála előtt. A mű ajánlása Fjodor Druzhinin hegedűművésznek szól, aki akkoriban  a Beethoven Quartet tagjaként vált ismertté a nagyközönség számára. A mű hivatalos ősbemutatója 1975 októberében Moszkvában volt a szerző halála után. Ez volt az egyetlen Sosztakovics mű, melynek bemutatóját a szerző nem hallhatta.
 
 
A sorozat további időpontjai: március 22., április 19., május 31.
 
Közreműködnek: Krenedits Katalin, brácsa és Baráz Ádám, zongora
 
„Sosztakovics Brácsaszonátájának eljátszása igen nagy kihívás ebben az életkorban, mivel egy idős szerző utolsó darabjáról van szó, melyet halálos ágyán fejezett be. Egyfajta összegzés ez a mű (több idézetet fedezhetünk fel korábbi műveiből), ugyanakkor a közelgő halál szele is körbelengi. Ilyen fiatalon csak elképzelései lehetnek az embernek a hosszú élet végén járó halálról és, hogy mi mehet végbe a szerzőben egy olyan élet végén, amilyet Sosztakovics élt.

Mikor tavaly először játszottam a teljes művet, olyan élményben volt részem, amiben előtte soha. Az egyik a közönség reakciója; korábban nem éreztem, hogy ilyen mélységben éljenek át egy darabot (többen sírtak is). A másik saját reakcióm; miután lejöttem a színpadról alig bírtam visszamenni meghajolni, zokogással küszködtem, annyira különös erők/energiák mentek át rajtam. Életem egyik legkatartikusabb élménye volt.

Egy kedves volt tanáromnak játszottuk elő a darabot tavalyi koncertünk előtt, aki úgy próbálta közelebb hozni hozzánk azt az érzetet, amit ez a mű igényel, hogy a keleti vallások felé kalauzolt minket, melyek egészen máshogy állnak a halálhoz, mint a nyugati civilizáció. Szembe kell néznünk azzal, hogy a halál ugyan úgy jelen van életünkben, mint bármi más, saját halálunk végigkíséri életünket úgy, mint saját születésünk.

A másik, amit többek között még említett, hogy a hinduk szerint az emberben 2 személy lakozik. Az egyik az életvidám, csivitelő, sziporkázó, fecsegő, a másik a bölcs, hallgatag, figyelő, haláltól nem félő (mert azt tudó). Ez a két jelleg jelenik meg váltakozva a darabban is, mint az életben, a végén pedig az elkerülhetetlen halállal való találkozás következik be. Egy egész élet története van benne ebben a műben végletes érzelmekkel, jellemekkel, majd lecsendesüléssel, megnyugvással és halállal.”

Krenedits Katalin

„Sosztakovics zenéje számomra már régóta meghatározó jelenség. Konzervatóriumi éveim alatt egész estés kamarakoncertet rendezhettem a szerző születésének 100. évfordulója alkalmából, melyen tanárok és diákok egyaránt közreműködtek. Nagy öröm volt számomra, hogy sikert aratott az akkori kezdeményezésem. Már régóta foglalkoztatott, hogy újra valami hasonlóba belefogjunk fiatal muzsikusokkal, de jó pár évet váratott magára a dolog.

A múlt évben volt szerencsém Krenedits Katalinnal együtt játszani a szerző Brácsaszonátáját (Op. 147), mely az életmű utolsó kompozíciója. Hosszú, részletes, néha analitikus próbák, eszmecserék, különféle értelmezések, megközelítések után került sor az előadásra a Nemzetek Muzsikája koncertsorozat Orosz Estjének keretében (aktív zenei sorozat az Országos Idegennyelvű Könyvtárban), melyen hatalmas sikert aratott.

Talán a legszebb, legfantasztikusabb érzés az volt, hogy szinte az egész közönséghez eljutott a produkció szellemi lényege is, mely az életet, a megpróbáltatásokat, a szenvedést, az iróniát és a halál gondolatát és közelségét, majd az azt követő megtisztulást, megnyugvást tárja a hallgató elé. Többen sírva jöttek oda gratulálni, és őszinte leszek, talán az én szívem is kihagyott néhány pillanatra, a darab végén. Nehéz volt visszatérni a jelenbe, az életbe, és még jóval a koncert után is bennem volt az a „valami”, amit Sosztakovics az emberekkel igen mélyen és őszintén közölt.”

Baráz Ádám

 
_________________________________________
 
1985-ben született Budapesten.
Zenei tanulmányait ötévesen kezdte hegedűn a veresegyházi zeneiskolában, majd párhuzamosan a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola tanulója volt Budapesten. Később felvételt nyert a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolába szolfézs-zeneelmélet és hegedű szakra. Ezekben az években döntött úgy, hogy hangszert vált és brácsán folytatja tovább tanulmányait. 18 évesen különdíjat nyert az 1. Országos Brácsa- és Bőgőversenyen. Ezt követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait dr. Pongrácz Gábor növendékeként. Órákat vehetett még számos kiváló művésztől: Wágner Rita, Botvay Károly, Devich Sándor, Devich János, Hargitai Géza, Németh Géza, Konrád György, Rolla János.
Zeneakadémiai tanulmányai alatt részt vett több kamaraversenyen, mint pl. a Joseph Joachim Nemzetközi Kamaraverseny Weimarban és a Weiner Leó Országos Kamarazenei Verseny, ahol 3. díjat hoztak el vonósnégyes kategóriában. Zenekarokkal és különböző kamaraegyüttesekkel koncertezett a világ több pontján és felléphetett a Salzburgi Festspielhausban Jordi Savall irányítása alatt. Kamarazenei kurzusokon képezte magát tovább külföldön és itthon egyaránt, ahol nemzetközi hírű tanárokkal és együttesekkel is dolgozhatott. Többek között: Juilliard Quartet, Voces Quartett, David Danel, Martin Škampa, Vogler Quartett. Valamint részt vett Nagy Sándor, Rivka Golani, Patricio Diaz, Ellen Rose, Tóth Zoltán és Guy Ben-Zioni mesterkurzusain, ill. órákat vett Andra Darzinstól Stuttgartban. 2012 nyarán a Szervánszky Quartet tagjaként indult az I. Nemzetközi Végh Sándor Vonósnégyes Versenyen, ahonnan különdíjat hoztak el az együttessel, majd részt vettek Günter Pichler a Berg Quartett alapító tagjának mesterkurzusán Sienában, ill. a Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztiválon Pauk György Londonban élő hegedűművész óráin.
 
 
1987. december 15-én született Balassagyarmaton.
Zenei adottságai korán megmutatkoztak. 6 évesen kezdett zongorázni a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskolában, Somogyvári Ildikó osztályában, valamint ezzel párhuzamosan fuvolaórákat is látogatott. Tizennégy éves korában felvételt nyert többek között a győri Richter János Konzervatórium zeneszerzés - és szolfézs-zeneelmélet szakára, melyet Reményi Attila irányítása alatt végzett el.
Ezt követően felvételt nyert a párizsi Zeneakadémiára, de anyagi okok miatt megszakadtak tanulmányai. Azóta szabadúszó zeneszerzőként és korrepetitorként tevékenykedik, valamint saját és ritkán játszott régi és kortárs szerzők műveinek hű és lelkes tolmácsolója.
Eddigi munkássága kiterjed a szóló művektől egészen a nagyzenekari és versenyművekig. Állandó jelleggel komponál, koncertezik, tovább adja eddig megszerzett tudását és zenei elképzeléseit.
Fontosnak tartja, hogy műveinek többsége minden réteg számára befogadható és érthető legyen, így a három alapelemet (melódia, harmónia, ritmus) hagyományos keretek között használja.
Művei megszólaltak már a világ számos országában, többek közt Ausztriában, Szlovákiában, Csehországban, Hollandiában, Angliában, Franciaországban, Németországban és Európán kívül is, Japánban, Kínában, valamint Mexikóban.  
2012 augusztusában, Japánban járt, ahol Bartók, Chopin és Hirai egy-egy műve mellett saját zongorára írt kompozíció is megszólalhattak, melyeket Tokyo és Iruma város közönsége szívélyesen és nagy nyitottsággal fogadott. Itt hangzott el első ízben a Fukushima áldozatainak emlékére komponált Elégia című műve.
2013 februárjában a fiatal zongoraművésznő, Faragó Zsófia Birminghamben (Anglia) CD-re rögzítette két zongora ciklusát (Kis Szvit – nem csak gyermekeknek, …töredékek… - öt kis zongoradarab Ligeti György emlékére).
 

Jegy


Belépő: 1200 Ft
Kedvezmények: Bálint Ház tagságival: 900 Ft; Nyugdijas és felsőokatatási diákigazolvánnyal: 900 Ft
Sajtójegyért kérjük, hogy regisztráljanak a fodor.natalia@balinthaz.hu címen. Ha ír a rendezvényről, ingyenes belépést biztosítunk.

Belépő: 1200 Ft, Bálint Kártyával 900Ft