Október 5. csütörtök
Szukot - Sátoros ünnep
Jegyfoglalás
Kérjük, adja meg kötelező adatait (e nélkül a foglalás érvénytelen!)

Kérjük nyomtassa ki a visszaigazolt e-mailt. Jegyét ennek birtokában tudjuk biztosan kiadni!

Ajánlás
Kérjük adja meg adatait.

A szukot szó jelentése: sátrak; ezért nevezik magyarul gyakran Sátoros ünnepnek. Az ünnep mezőgazdasági szempontból jelentős aspektusára utal másik neve: A betakarítás ünnepe (héberül: חג האסיף – chág háászif).

Szukot az utolsó az őszi nagyünnepek sorában, tisré hónap 15-én kezdődik és tisré 21-éig tart (idén ez a Gergely-naptárban ez október 5., 12. esik), majd rögtön utána kezdődik egy szorosan hozzá kapcsolódó, de önálló ünnep: smini áceret. Izraelben szukot első, Izraelen kívül első két napja főünnep, a következő napok pedig az ünnepi időszak hétköznapjai (héberül חול המועד – chol hámoéd), a magyarul – kissé pontatlanul – félünnepnek nevezett napok. Szukot hetedik napjának külön neve van: hosáná rábá.

Az ünnep legjellegzetesebb parancsolata a sátorban lakás és az ünnepi csokor (ארבעת המינים – árbáát háminim) kézbevétele valamint megrázása.

A pészahal és a sávuóttal együtt ez a három, úgynevezett zarándokünnep egyike, melyen a Szentély fennállásának idején a zsidóknak Jeruzsálembe kellett menniük, hogy áldozatot mutassanak be.
 
A sátrak ünnepe
 
Szukotkor (főként a vallásos zsidók) lombsátrakba költözünk legalább az étkezések idejére, hogy emlékezzünk arra az időre, amikor őseink negyven évig vándoroltak a sivatagban. A szabadban felállított sátrakat faágakkal borítjuk, feldíszítjük és ünnepi étkezések alkalmával minden nap más bibliai személyt – Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, Józsefet,Mózest, Áront, Dávidot – hívunk meg azokba. A sátor (szukká) az ünnep alatt átmeneti szállásként szolgál, minden alkalommal, amikor belépünk vagy a kenyeret megáldjuk a következőket mondjuk:
 
„Bárúch Atá Adonáj, Elohénú, Melech Háolám,
aser kiddesánu bemicvótáv, vecivvánu lésév baszukká!”
 
„Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya,
aki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta, hogy sátorban lakozzunk!”
 
A sátor oldalai (minimum három) bármilyen anyagból, akár kőből is készülhetnek, mivel az ideiglenes jelleget a tető adja a sátornak. A tetőt földből növő élő növényekből kell elkészíteni lazán, összekötözés nélkül. A tetőhöz nem használható gyümölcsöt is tartalmazó ág, a kóser tetőalapanyagot szhách névvel illetik. A tetőn nem lehet huszonöt centiméternél hosszabb, vagy szélesebb rés, de lehetnek rajta hézagok, amelyeken keresztül éjjel a csillagok láthatóak, azonban az eső ellen védenie kell. A sátor nem kerülhet fa, vagy egy építmény teteje alá. A sátor tetejét az építés legvégén helyezük fel, ezután feldíszítjük a sátrat, hogy vonzó legyen. 
A sátor lehet egészen kicsi, akár egyszemélyes is, de lehet több száz fő befogadására alkalmas is. 
Szukotot a betakarítás ünnepének is nevezik, ezért szombat kivételével minden nap meglengetjük az ünnepi csokrokat, a luláv-okat a zsinagógákban, kinyilvánítva ezzel Isten uralmát az egész földön és hálát adva a jó termésért, sikeres szüretért.
 
 
A luláv
 
A szukkót jellemző, meghatározó kelléke a sátoron kívül a négy különböző növényből készült ünnepi csokor, a luláv. 
 
A négy növény a következő:
etrog – ez nem kerül a csokorba, hanem a bal kézben külön tartják
pálmalevél – a tulajdonképpeni lúláv, amiről a csokor a nevét kapta
mirtuszág – hádász
fűzfagally – árává.
 
A hívő zsidók az utóbbi háromból készített csokrokkal és a bal kézben szárával  felfelé tartott etroggal fejezik ki örömüket Isten előtt (minden hívőnek sajáttal kell rendelkeznie).
Szukkót minden napján (kivéve a szombati napokat) áldást mondanak a négyféle növény tartása közben:
 
Bárúch Átá Ádonáj Elohénu Melech Háólám,
aser kiddesánu bemicvótáv vecivvánú al netilat lúláv.
 
„Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya,
ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta minékünk, hogy lulávunk legyen.” 
 
Szukot első napján ezt egy másik áldással toldjuk meg (Sehechejánu). Az áldás után megfordítjuk az etrogot és meglengetjük a lulávot a négy világtáj felé, majd fel és le, ezzel is jelezve, hogy Isten mindenhol jelen van.
A szukóti istentiszteleten is mondanak Hallélt. Ezalatt is folyamatosan kézben tartjuk a négy növényt, és amikor kell meglengetjük a lulávot. Az alkalom egy pontján a gyülekezet ünnepi körmenetté alakul és kezükben a lulávval és etroggal mind a hét napon megkerülik az emelvényt. Amikor még állt a templom, akkor az oltárt járták körül hasonló módon.
Ingyenes program.