h k sze cs p szo v
27
28
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4
5
6

 

 

 
5780-81. évi zsidó naptár
 
2020. Július 30.
Tisá beÁv (Áv 9.)

2020. Szeptember 19.
Ros Hásáná (Tisri 1.)


2020. Szeptember 28.
Jom Kipur (Tisri 10.)


2020. Október 3.
Szukot (Tisri 15.)


2020. Október 11.
Szimhát Tóra (Tisri 23.)


2020. December 11-18.
Hanuka (Kiszlév 25.)

 

Szeptember 24. hétfő
Szukot - Sátoros ünnep
Jegyfoglalás
Kérjük, adja meg kötelező adatait (e nélkül a foglalás érvénytelen!)

Kérjük nyomtassa ki a visszaigazolt e-mailt. Jegyét ennek birtokában tudjuk biztosan kiadni!

Ajánlás
Kérjük adja meg adatait.

A szukot szó jelentése: sátrak; ezért nevezik magyarul gyakran Sátoros ünnepnek. Az ünnep mezőgazdasági szempontból jelentős aspektusára utal másik neve: A betakarítás ünnepe (héberül: חג האסיף – chág háászif).

Szukot az utolsó az őszi nagyünnepek sorában, tisré hónap 15-én kezdődik és tisré 21-éig tart (idén ez a Gergely-naptárban ez szeptember 24. és 30. esik), majd rögtön utána kezdődik egy szorosan hozzá kapcsolódó, de önálló ünnep: smini áceret. Izraelben szukot első, Izraelen kívül első két napja főünnep, a következő napok pedig az ünnepi időszak hétköznapjai (héberül חול המועד – chol hámoéd), a magyarul – kissé pontatlanul – félünnepnek nevezett napok. Szukot hetedik napjának külön neve van: hosáná rábá.

Az ünnep legjellegzetesebb parancsolata a sátorban lakás és az ünnepi csokor (ארבעת המינים – árbáát háminim) kézbevétele valamint megrázása.

A pészahal és a sávuóttal együtt ez a három, úgynevezett zarándokünnep egyike, melyen a Szentély fennállásának idején a zsidóknak Jeruzsálembe kellett menniük, hogy áldozatot mutassanak be.
 
A sátrak ünnepe
 
Szukotkor (főként a vallásos zsidók) lombsátrakba költözünk legalább az étkezések idejére, hogy emlékezzünk arra az időre, amikor őseink negyven évig vándoroltak a sivatagban. A szabadban felállított sátrakat faágakkal borítjuk, feldíszítjük és ünnepi étkezések alkalmával minden nap más bibliai személyt – Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, Józsefet,Mózest, Áront, Dávidot – hívunk meg azokba. A sátor (szukká) az ünnep alatt átmeneti szállásként szolgál, minden alkalommal, amikor belépünk vagy a kenyeret megáldjuk a következőket mondjuk:
 
„Bárúch Atá Adonáj, Elohénú, Melech Háolám,
aser kiddesánu bemicvótáv, vecivvánu lésév baszukká!”
 
„Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya,
aki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta, hogy sátorban lakozzunk!”
 
A sátor oldalai (minimum három) bármilyen anyagból, akár kőből is készülhetnek, mivel az ideiglenes jelleget a tető adja a sátornak. A tetőt földből növő élő növényekből kell elkészíteni lazán, összekötözés nélkül. A tetőhöz nem használható gyümölcsöt is tartalmazó ág, a kóser tetőalapanyagot szhách névvel illetik. A tetőn nem lehet huszonöt centiméternél hosszabb, vagy szélesebb rés, de lehetnek rajta hézagok, amelyeken keresztül éjjel a csillagok láthatóak, azonban az eső ellen védenie kell. A sátor nem kerülhet fa, vagy egy építmény teteje alá. A sátor tetejét az építés legvégén helyezük fel, ezután feldíszítjük a sátrat, hogy vonzó legyen. 
A sátor lehet egészen kicsi, akár egyszemélyes is, de lehet több száz fő befogadására alkalmas is. 
Szukotot a betakarítás ünnepének is nevezik, ezért szombat kivételével minden nap meglengetjük az ünnepi csokrokat, a luláv-okat a zsinagógákban, kinyilvánítva ezzel Isten uralmát az egész földön és hálát adva a jó termésért, sikeres szüretért.
 
A luláv
 
A szukkót jellemző, meghatározó kelléke a sátoron kívül a négy különböző növényből készült ünnepi csokor, a luláv. 
 
A négy növény a következő:
etrog – ez nem kerül a csokorba, hanem a bal kézben külön tartják
pálmalevél – a tulajdonképpeni lúláv, amiről a csokor a nevét kapta
mirtuszág – hádász
fűzfagally – árává.
 
A hívő zsidók az utóbbi háromból készített csokrokkal és a bal kézben szárával  felfelé tartott etroggal fejezik ki örömüket Isten előtt (minden hívőnek sajáttal kell rendelkeznie).
Szukkót minden napján (kivéve a szombati napokat) áldást mondanak a négyféle növény tartása közben:
 
Bárúch Átá Ádonáj Elohénu Melech Háólám,
aser kiddesánu bemicvótáv vecivvánú al netilat lúláv.
 
„Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya,
ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta minékünk, hogy lulávunk legyen.” 
 
Szukot első napján ezt egy másik áldással toldjuk meg (Sehechejánu). Az áldás után megfordítjuk az etrogot és meglengetjük a lulávot a négy világtáj felé, majd fel és le, ezzel is jelezve, hogy Isten mindenhol jelen van.
A szukóti istentiszteleten is mondanak Hallélt. Ezalatt is folyamatosan kézben tartjuk a négy növényt, és amikor kell meglengetjük a lulávot. Az alkalom egy pontján a gyülekezet ünnepi körmenetté alakul és kezükben a lulávval és etroggal mind a hét napon megkerülik az emelvényt. Amikor még állt a templom, akkor az oltárt járták körül hasonló módon.
Ingyenes program.