h k sze cs p szo v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4

 

 

 
5779 zsidó ünnepek
 
2018. október 2. kedd
Szimhát Tora,
a Tóra ünnepe
 
2018. december 3-10. hétfő-hétfő
Hanuka,
a fények ünnepe

 

Kivonulunk [Fritz Zsuzsa]

Megjelent: 2018. március 30. péntek 15:11

 

Kivonulunk. Miután bevonultunk. Most így a kivonulás ünnepén itt ülök újra a jó kis Bálint Házban, féléves száműzetés után. Zsidó tapasztalat. Kiűzve lenni, majd bevonulni.

Előttünk a választások, Izrael 70-ik évfordulója, közben recsegni-ropogni látszik minden a közösségen belül is, ami eddig állandónak, öröknek tűnt. Szétválnak és összefűződnek dolgok, megkérdőjeleződnek egyértelműnek látszó ideák. Változik minden, még a változás is.

A szabadság ünnepe volt mindig is az egyik kedvencem. És nem csak azért, mert szeretem a szabadságot, hanem mert a szimbólumok világa, a játék, a dráma megmozgatja a fantáziámat.

Képzeletben, ahogy a Hágádá mondja, már ott vagyok Egyiptomban és szabadulok. Képzeletben már hallom Mózes parancsát, hogy indulunk. Körülöttem egyiptomiak vakaróznak, békák ugrálnak fel s alá, jégeső pusztít, sáskák habzsolják a vetést.
Indulok, a tömegben, egy ismeretlen új kalandba, nem vagyok biztos benne, hogy akarom, csak abban vagyok biztos, hogy ami most van, azt nem. Az előző nemzedékek tán már megszokták, hogy parancsolgatnak nekik, hogy véresre dolgoztatják őket, de nekem talán még lehet jobb.

A körülöttem lévő zsidók között sok az apátiában lévő. Aki csak sodródik a történésekkel. Nem hisz Mózesben, az Örökkévalóban, de gyűlöli a fáraót is. Sokan vannak olyanok, akik a szabadságban sem hisznek. Jönnek, mert más is jön. Arcukon lemondás, mélységes szomorúság, kilátástalanság. A közösség ereje sem mozdítja meg őket, csak poroszkálnak, mert nem tudnak mást. Nem látnak jövőt sem, de megvetik a múltat.

 
Én mást tanultam rabszolga szüleimtől. Ők még hallottak Józsefről, ők hittek az álmokban. Tették a dolgukat, mert az út végén célt láttak, egy igért földet, autonómiát, tejjel-mézzel folyó Kánaánt.

Humorukkal túlélték az önkényuralmat, tudtak nevetni a fáraó rendeletein, a hajcsárok hatalmaskodásán, vicceket meséltek és várták a szabadság eljövetelét. Rettegve lépték át a határokat, félve mentek be a fáraó hivatalába, gyanakodtak mindenkire, de este otthon nevettek magukon és a környezetükön, a világukon.

Most, hogy itt állok a szabadság kapujában, rájuk emlékszem. Az ő optimizmusuk vezet akkor is, ha ez a szabadság még nehéz. Hiszek benne akkor is, ha kicsit sárgább és savanyúbb. Tudom, hogy humorral, viccekkel és a remény megtartásával jobb lesz majd. Hogy a közösség ereje túllendít az apátián és hogy ha halvány is néha az úti cél, húz az ereje, hogy menjünk és csináljuk a dolgunkat.

Együtt. Mert szabadnak lenni együtt jó, nem egyedül. Mert a viccekhez, közönség kell és nevetni csoportban a legjobb, hogy ragadós legyen.

És ezért szeretem a Pészachot. Mert már rég nem is arról beszélek, amiről a hágádá szól.
Vagy mégis?

Szabad, reménnyel és viccekkel teli boldog Pészachot kívánok mindenkinek. És kósert is.
Chág Pészach Számeách.

 

 
 

Kóser Pészáchot! Happy Passover! חג פסח שמח Ich wünsche ein koscheres Pesach, Chag Sameach! Желаю Вам веселого и...

Közzétette: Bálint Ház – 2014. április 14.

 

Nyomtatási kép
 

Sorsok Háza - Rangos beszélgetések a Bálint Házban

Közzétette: Bálint Ház – 2018. október 4., csütörtök