h k sze cs p szo v
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
1
2

 

 

 
5779 zsidó ünnepek
 
2018. október 2. kedd
Szimhát Tora,
a Tóra ünnepe
 
2018. december 3-10. hétfő-hétfő
Hanuka,
a fények ünnepe

 

Lányi Gyöző (1936.03.30. - 2018.07.09.)

Megjelent: 2018. július 19. csütörtök 16:11

Elhunyt Lányi Győző sakk-nagymester, a Bálint Ház sakk-klubjának vezetője.

Lányi Győző diplomás sakkedző, a Testnevelési Egyetem edzői szakán végzett, 1994-ben az elsők között kitüntetett edző a Magyar Sakkozásért Életműdíjjal, nemzetközi nagymestereket (két magyar bajnok és olimpikon) nevelt, és több mint harmincszor nyert bajnokságot csapataival.






 
Itt olvasható a Sakkvilágban a 80. születésnapja alkalmából megjelent interjú, melyet Horváth József készített vele 2016. tavaszán.
 
H. J.: Kedves Győző bátyám! Amikor ez az interjú készül itt, a Magyar Sakkszövetségben, akkor még a nyolcadik x-en innen vagy, a lap megjelenésekor már túl leszel rajta. Nyolc évtized…Kérlek, mesélj arról, hogy mikor, ki, milyen körülmények között tanitott meg Téged sakkozni.
 
Lányi Győző: 1936. március 30-án születtem Budapesten. Keresztapám nagyon jó amatőr sakkozó volt, amolyan hobbijátékos. Engem és édesapámat is tanitotta.
 
H. J.: És melyikőtök volt a jobb? Te, vagy Édesapád?

Lányi Győző: El kell ismernem, hogy apám jobb volt, mint én. Viszont engem jobban megfogott a sakkjáték varázsa, apám hamar abbahagyta.

H. J.: Kérlek, mesélj a családodról!

Lányi Győző: Ez szomorú történet. 1943-ban családunk áttért a zsidó vallásról a római katolikus vallásra annak reményében, hogy megússzuk majd a háború és a zsidóüldözés borzalmait. Nem igy lett. Édesanyámat a ravensbrücki női koncentrációs táborba szállitották, édesapám a bergen-belseni táborba került. Édesanyám 35 évesen halt meg a fentebb emlitett helyen. Testvéreim nem voltak.

H. J.: Ez az egész borzasztó, véleményem szerint a XX. századi történelem legszégyenteljesebb eseménye volt.

Lányi Győző: Szerencsére Édesapám nagy nehezen túlélte a tábort, visszajött. Viszont Édesanyámon kívül a rokonságból még sokan áldozatul estek a zsidóüldözésnek. Amúgy apám idősebb volt anyámnál, érdekes módon a különbség közöttük egyetlen nap volt.

H. J.: És Te hogy élted túl, Győző bátyám? 1945-ben 9 éves voltál.

Lányi Győző: A fentebb emlitett „sakkozó” keresztapámmal együtt bujkáltunk (valahol a Bonyhádi út környékén), ő egyébként német származású volt, Donhauser Rezsőnek hivták. A családjával még 1912-ben tért át a katolikus vallásra. Ugyanakkor ez mit sem ért, a keresztanyámnak is hordania kellett a sárga csillagot. Viszont aztán 1947-ben bármálkoztam is, soha nem felejtem, Mindszenty Józsefnél. Talán valami begyakorolt alakiságot rosszul csinálhattam, mert Mindszenty igy szólt hozzám: „térdre fiam, te marha” – majd pápagyűrűjével megkoccantotta a fejemet. Szeretettel mondta, amit mondott, jóindulattal.

H. J.: Szerencsére a háborút valahogy túlélte az ország (könnyen mondom ezt, mint 1964-es születésű ifjonc). Hogyan kezdődött a „hivatalos” sakkpályád?

Lányi Győző: Apám levitt a Postás csapatába, nem igazoltam le, csak nézelődtem, hallgattam Jenei Feri bácsi edzéseit. Az első csapatom a Budapesti Előre volt. 1953 nyarán, talán őszén – 21 évesen – kerültem oda. A szakosztályvezető Katona Lajos volt. A csapat edzője és éltáblása nem más volt, mint Barcza Gedeon nagymester.

H. J.: Ez nem semmi! Akkor volt kitől tanulnod. Kérlek, mesélj róla bővebben, ez engem is és az Olvasókat is nagyon érdekli.

Lányi Győző: Hatodikos voltam, az 1.-4. osztályt a külső Egressy úti általános iskolában végeztem, a felsősök a belső Egressy úti iskolába jártak. Barcza Gedeon csak a 7.-8. osztályosokat tanitotta matematikára és fizikára. Csak egy évet kellett volna „kibirnom” és hozzá kerülök.

H. J.: Miért, mi történt?

Lányi Győző: Akkoriban ajánlották fel Barczának, hogy legyen a Magyar Sakkélet szerkesztője. El kellett fogadnia az állást, hiszen négy gyermeke volt és a pedagógusokat már abban az időben sem fizették valami jól. Ez azzal is együtt járt, hogy a „Szikra” csapatához kellett átigazolnia. A „Szikra” egyébként a Tipográfia elődje volt. Barcza naygon el volt keseredve, ám – becsületére legyen mondva – még egy évig ingyen tanitott minket az Előrében. Aztán hogy Barcza elment, hamarosan kiestünk. „Gida bácsi” a világ legjobb edzője volt, kedélyesen, humorosan adott elő. Legtöbbször poziciós játszmákat, végjátékokat mutatott be, derűs epizódokkal szinesitette mondandóját.

H. J.: És Neked, Győző bátyám, hogyan ment a játék a kezdeti időszakban? Hogyan haladtál a minősitési ranglistán?

Lányi Győző: Valahogy nekem a II.osztály megszerzése volt a legnehezebb. Furcsa, de igy volt. Nyolcadszorra tudtam elérni ezt a minősitést. Azokban az időkben – úgy tapasztaltam – rengeteg „fekete ló” volt, sok jó játékos alacsony minősitéssel. Amikor meglett végre a II.osztály, onnan már a másodosztály és elsőosztály könnyen jöttek. Dátum szerint 1955-ben lettem II.osztályú, majd ugyanebben az évben II.osztályú is. 1956-ban szereztem meg az első osztályú minősitést. Később a 60-as évek elején lettem csillagos első osztályú, majd mesterjelölt.

H. J.: Volt-e valami kedvenc, meghatározó sakk-könyved?

Lányi Győző: Külön nem emelnék ki egyet sem. Még az Előrében sok könyvet forgattam, ezek többnyire megnyitáselméleti könyvek voltak. Mindig is hittem az önképzésben. A nyitási könyveken kívül megragadott még Kurt Richter: Hoche Schule der Schachtaktik cimű műve, illetve a Chalupetzky-Tóth-féle: Capablanca és Capablanca veszit, valamint Aljechin 300 játszmája.

H. J.: Kik voltak a sakkozói példaképeid?

Lányi Győző: Sok-sok nagy sakkozót tiszteltem, igy Morphy, Capablanca, Aljechin, Keresz, Botvinnik, Tal, Fischer és Kaszparov tartoznak a kedvenceim közé. És úgy gondolom, hogy volt jó néhány olyan sakkozó, aki akár lehetett volna világbajnok is, már emlitettem Kereszt, de rajta kívül Bronstein, Reshevsky, Najdorf és Szabó László is – talán kicsivel több szerencsével – szerintem megszerezhették volna a sakk-koronát.

H. J.: Milyen nagy sakkozókkal találkoztál, kiket láttál, Győző bátyám, sakkozói pályád során?

Lányi Győző: 1961-ben volt a Maróczy-emlékverseny Budapesten, bejártam a fordulókra. Ott láttam Korcsnojt, Bronsteint, Tajmanovot.

H. J.: Több csapatnál is megfordultál.

Lányi Győző: Felsorolni is sok, valóban, csak a legfontosabbakat emelném ki. Kedvenc csapatom a Tűzoltó Dózsa volt, korábban Újpesti Dózsa volt a csapat neve. Kluger Gyula, illetve Sebestyén Béla is itt játszottak. Nagy fájdalmunk volt sakkozóknak, hogy az Újpest a leggazdagabb klubok egyike volt, a sakkozásra mégsem áldoztak. Úgy érzem, hogy a 60-as években viszonylag könnyen mester tudtam volna lenni, ám egy mesterversenyre a nevezési dij meglehetősen borsos volt, nem tudtam kifizetni. 5-6000 forint akkoriban rengeteg pénz volt. Ráadásul 1958-ban megházasodtam. Később aztán (1971 és 1975 között) a Sajtó csapatánál játszottam és ott is edzősködtem.

H. J.: Edzősködtél? Annak idején az edzősködés szigorú kritériumokhoz volt kötve. Manapság gyakran azt látni, hogy huszonéves FIDE-mester „sztáredzők” garázdálkodnak itt-ott (ez még a jobbik eset), besöprik a pénzt, edzői végzettségük nulla. Az edzői eredményeik is…

Lányi Győző: Én 1970/71-ben végeztem el a segédedzői tanfolyamot, többek között Sax Gyula is velem végzett. Aztán 1974 és 1976 között végeztem a Testnevelési Főiskolán a két éves középfokú edzőit. Labdajátékosokkal  együtt voltunk ott, többek között Ribli Zoltán, Sax Gyula, Tichy-Rács Józsi. Sax Gyulának korábban műtötték a vállát, ám olyan kitűnő mozgása volt, hogy a gimnasztika tanár vele mutattatta be a gyakorlatokat. Visszatérve a Sajtó csapatához, rendbetettem ott a dolgokat, megszerveztem az edzéseket. Egy kis (sakk)történelem, a Sajtó SE elődje a Bástya csapata volt, valamikor Kádár János alapitotta. A csapat játékosai gyakran még a hétvégeken is dolgoztak, igy gyakori kiállási gondjaink voltak. Hogy ezen segitsek, felvettem a kapcsolatot a középiskolákkal, általános iskolákkal. Az edzéseket  Flesch János, illetve Flórián Tibor tartották. Olyan sakkvezetők játszottak egyébként nálunk, mint Szerényi Sándor, a Sakkszövetség elnöke, illetve Gábor Zoltán, az alelnök.

H. J.: És akkor – ha jól sejtem – a Sajtóból kerültél a BHG-ba, ami nekem is és testvéremnek is az első csapatunk volt.

Lányi Győző: Igen. BHG annyit jelent(ett), Beloiannisz Hiradástechnikai Gépgyár. És ha emlékezetem  nem csal, 1976 novemberében ott kopogtatott egy 12-13 éves fiú, vagyis Te, Józsikám. Itt van a kezemben egy erősorrendi iv, az 1979-es ifjúsági csapatbajnokira vonatkozik: 1. Horváth József 1975 (I.o.), 2.Hegedűs János (II.o.) 1555, 3. Horváth Csaba (IV.o.), 4. Bene Sándor (IV.o.), 5. Jobbágy András (IV.o.) 6. Pál Konstantin (IV.o.).

H. J.: Pál Konstantin? Ő az osztálytársam, sőt, padtársam volt. Ellene játszottam életem első partiját 1977 január 6-án. Viszont én is „felfegyverkeztem”, itt van, Győző bátyám, a jellemzés, amit rólam irtál, amikor még IV.osztályú játékos voltam, egészen pontosan 1977 február 18-án.

Lányi Győző: Megismerem, az én kézirásom. Lássuk csak. Erényeid – egy oldal, negativumok – két oldal.
Nézzünk csak ez utóbbi kategóriából pár pontot: 1. Hiányos a megnyitáselméleti tudásod 2. Hiányos a végjátékbeli tudásod Nem muszáj minden pontot átnézni 6. Néha komolytalanabb vagy, mint a korod szerint lenni kellene 8. Egyes ellenfeleid játékerejét esetenként feleslegesen túlbecsülöd. Remélem, hogy már kijavitottad ezeket a hibákat!

H. J.: Az igazat megvallva még dolgozom rajtuk… Viszont – mivelhogy nincs sikeres edző sikeres tanitvány nélkül és forditva, a magam és az öcsém nevében köszönjük Neked azt, hogy többszörös olimpikont és többszörös magyar bajnokot neveltél belőlünk. Most, hogy megkaptam Tőled néhány játszmalapot, látom, hogy mindig feljegyezted az elhasznált gondolkodási időt, utólag kisebb elemzéseket irtál a lépések után, precizen dátum, a csapatok leülési ideje feltüntetve, minősités, élőpontszám, fordulószám.

Lányi Győző: Szerettem és szeretem a rendet. Régen még edzésterveket kellett késziteni, ma – megvallom őszintén – ilyenekről nem nagyon hallok. Viszont Te tényleg az a tanitványom voltál, aki mindig hiánytalanul, határidőre elkészitetted a házi feladatokat és a testvérednek, Csabának is sokat segitettél. Ti vagytok a legeredményesebb tanitványaim. Sőt, ha jól tudom, hosszú ideig Guiness-rekorderek is voltatok, ezzel, hogy egy családban két férfi nagymester.

H. J.: Ennek most valahogy így nagyon körbedicsérős jellege van, mint régen ahogy a különböző országok pártállami vezérei egymást kitüntették… Vagy hogy stilszerű legyek, kicsit olyan ez, mint amikor a 60-as évek elején Tal (mint újságiró) interjút készitett Fischerrel és megkérdezte, hogy : ’Fischer úr, ön szerint ki a világ legerősebb játékosa?”. Fischer zavarban volt és igy válaszolt: „Hát azért maga sem játszik rosszul!” Szóval, Győző bátyám, térjünk vissza Hozzád, hová vezetett az utad a BHG-ból?

Lányi Győző: Amikor Ti elmentetek onnan Csabával (1980 elején) én sem maradtam tovább. Az utam a Halassy Olivér SE csapatához  vezetett, itt edzősködtem is, illetve játszottam is az első táblán, akárcsak a  BHG-ban (1980 és 1985 között) . A csapatban többnyire mozgássérültek játszottak. Később a Pénzügyőrhöz kerültem.

H. J.: Mik voltak a legütősebb versenyeredményeid?

Lányi Győző: A magyar bajnokság elődöntőjében többször játszottam többször, volt olyan, hogy csak fél pont hiányzott a középdöntőbe jutáshoz. Viszont csapatban mindig is szerettem játszani, több alkalommal az NB 2-ben veretlenül végeztem, gyakran 80% feletti teljesitményt nyújtva. Legyőztem jó párszor Dr.Balogh Jánost, aki olimpiai aranyérmes játékos volt. Több alkalommal megvertem Portisch Ferencet is, de győztem Pintér József, Perényi Béla, Rigó János és Kende György ellen is. Sokkal később, már 1992-ben – egy szimultán alkalmával 125 éves volt a Vám- és Pénzügyőrség és 75 éves volt a nagymester) – nyertem Szabó László ellen, Albin ellencselt játszottam, szép támadóparti volt.
 
H. J.: Kikkel vagy, kikkel voltál jóban, Győző bátyám?
 
Lányi Győző: Barcza Gedeonnal, Flesch Jánossal (noha ők nem nagyon szerették egymást) is jóban voltam, Lengyel Leventével, M.Kovács Lászlóval. Rajtuk kívül Tornai Imrével (ő FIDE-mester) mindig is jó barátságban voltam, többször voltunk klubtársak is. Ugyancsak nagyon jó baráti kapcsolatban vagyok Dr.Kunos Péterrel, vele még a Tűzoltó Dózsában voltunk klubtársak, majd később az 1990-es évektől is. Ő jelenleg a Magyar Zsidó Hitközségek (Mazsihisz) és a Budapesti zsidó Hitközségek (BZsH) ügyvezető igazgatója. Az ő révén kerültem edzőként a Bálint Zsidó Közösségi Házhoz 1996-ban, ha volnának a Sakkvilág olvasói között érdeklődők, őket szeretettel látjuk az edzéseken. Ő több cikluson keresztül volt a sakkszövetség elnöke, rengeteget tett a sakkozásért,a  sakkozókért.

H. J.: Egész életedben „mindenes” voltál, versenybiró, versenyszervező, versenyző, játékosedző, edző – gyakran egyszerre. Edzőként kik voltak a legjobb tanitványaid?

Lányi Győző: Rólad és Csabáról már beszéltem. Kevés edző mondhatja el, hogy ennyire sikeresek lesznek a neveltjei. Titeket szinte saját gyermekeimként szerettelek. Ezen kívül még a Sajtóból Révész Ferenc, illetve Szemes Balázs voltak sikeres ifjúsági versenyzők a kezem alatt. Kedvenc tanitványom Tóth Zsuzsanna Ingrid (aki talán Hozzád is járt, Józsikám, a BEAC csoportedzéseire). Ő kivételes tehetség, kitűnő képességei vannak. A legsikeresebb a nyelvtanulásban lett végül, 5 nyelvből van nyelvvizsgája, jelenleg is 5 másik nyelvet tanul egyszerre. Hogy hogyan csinálja, az ő titka.

H. J.: Mit látsz, Győző bátyám az edzői szemeddel? Kiből lesz jó játékos?
 
Lányi Győző: Meglátásom szerint a sakk a legidőigényesebb sport, edzések, versenypartik, felkészülés, rengeteg befektetett idő és energia kell hozzá. Ezen kívül a tehetség, a szorgalom, illetve a tevékenység szeretete is nagyon fontos. Mint negyedik nagyon fontos tényezőt, mellétenném a szerencsét is.

H. J.: Ha kivánhatnál valamit, vagy mondjuk Te lennél a Sakkszövetség elnöke, min változtatnál?
 
Lányi Győző: Nagyon bánt, hogy Lékó Péter 2004-ben nem tudta megszerezni a világbajnoki cimet. Alig kellett volna hozzá egy kicsi. Szerintem ha a mérkőzést Szegeden játsszák, hazai környezetben, megveri Kramnyikot. Nagyon sajnálom még azt is, hogy megszűnt a Budapesti sakkhiradó, sok fontos információ volt benne.

H. J.: Szerinted, Győző bátyám, ki volt minden idők legjobb magyar játékosa?

Lányi Győző: Egyértelműen Maróczy Gézát. Éveken keresztül nyerte a legerősebb világversenyeket és ha lettek volna tőkeerős szponzorai kihivhatta volna és talán le is győzhette volna Laskert.

H. J.: És a Polgár-lányok?
 
Lányi Győző: Versenybiróként vezettem nekik mérkőzést nagyon régen, az 1980-as évek elején. Sőt, Polgár Lacit is ismerem még amikor a Mozgássérültek Intézetében dolgozott. Nagyon sokat tett a keze alá tartozó emberekért, ugyanakkor szigorú is volt.

H. J.: Tájékozott vagy, hogyan követed ma a sakkeseményeket?
 
Lányi Győző: Internetezni nem tudok, a mobiltelefon használatában sem vagyok profi („butatelefonom” van). A rádióból, tévéből szerzem a sakkhireket, illetve az újságokból. Pár éve talán a sakkvilágban megjelent cikk Halic Ivánról és ott nem emlitették meg, hogy ő is játszott nálunk a BHG-ban. Igaz, hogy csak egy esztendőt. Annak idejéna  kitűnő román mester megynyerte volt Gheorghiu edzője.
 
H. J.: Mennyire becsülik meg az edzői munkádat, Győző bátyám?
 
Lányi Győző: Most már nyugdijas vagyok, kevesebbet dolgozom. Viszont nagy öröm volt számomra, amikor 1994-ben – amikor ezt a kitüntetést alapitották – elsők között kaptam meg a Sakkszövetségtől a Magyar Sakkozásért kitüntető cimet.

H. J.: Végezetül meg engedd meg, Győző bátyám, hogy egy kis baráti beszélgetésre, egy rövid előadásra meghivjalak a Maróczy Géza Központi Sakkiskolába március végén, április elején a Sakkszövetségbe.
 
Lányi Győző: Állok elébe! Sok jót hallottam már a mostani fiatal tehetségekről, igy legalább módom lesz személyesen találkozni velük.
 
 
Nyomtatási kép
 
 
 

Sorsok Háza - Rangos beszélgetések a Bálint Házban

Közzétette: Bálint Ház – 2018. október 4., csütörtök