h k sze cs p szo v
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3

 

 

 
5779. évi zsidó naptár
 
2019. augusztus 11.
Tisá beáv, az I. és a II. Szentély pusztulásának emlék- és böjtnapja

 

Jom Kipur a zsinagógában...

Szerző: Lantai Dávid 


Az 1998-ban magyarul megjelent Jom Kipuri imakönyv borítóján szereplő Maurycy Gottlieb mester Jom Kipur a zsinagógában c. világhírű festményé ismerős lehet mindanyiunk számára.

Éveken óta nézegettem a hosszú zsinagógában töltött órákban, s nem vettem észre, azt ami végig a szemem elött volt és amit most megosztok veletek a kép hihetetlen igazságáról.




Maurycy Gottlieb (1856–1879) mindössze 22 évesen, egy évvel a halála előtt festette ezt a monumentális képet. A 20 megfestett alak legtöbbje a művész közeli hozzátartozóit ábrázolja, köztük az akkor menyasszonyát, Rosenfeld Laurát, a szüleit és a rokonait. A helyszín szülőfalujának, Drohobycz zsinagógájának a belső tere.

Gottliebnek legalább négy önarcképe jelenik meg az ünnepre összegyűltek között... Ez a kvartett tükrözi az élet történetét és a dilemmákat, amelyek kísértették őt. Ők a művész különböző életszakaszait testesítik meg: a kompozíció közepén fiatalemberként van lefestve, elmélázva/töprengve áll, a fejét a kezén pihenteti, a nyakában lógó medálon a héber mem és a gimel betűket viseli: G.M. a művész nevének kezdőbetű; a bal alsó sarokban kisgyerekként jelenik meg, aki egy nyitott imakönyv mellett áll; jobb oldalon pedig már felnőttként látható, amint épp átnéz az imakönyv felett.

a képből kitekintő fiatal a gyermek Gottlieb apja az imakönyv felett mereng, miközbe fia követi az írást.


Laura itt többször megjelenik a szokatlanul nyitott emeleti női karzaton: az oszlop baloldalán egyenesen áll, egy csukott imakönyv van a kezében, ugyanannak az oszlopnak a jobb oldalán már úgy látható, amint az édesanyja felé hajol, hogy valamit a fülébe súgjon.

csukott könyvet "olvasó" nő a fiatal lány 


A Tóra köpenybe/palástba egy héber felirat van hímezve: „R. Moshe [Maurycy héber neve] Gottlieb, az áldott igaz emlékére adományozva” Miután édesapja megfeddte, amiért halott személyként utalt magára, a művész kitörölte a feliratot, de később újra festette.
A képen egy egész élet, egy "sors" látható a gyermektől a emlékezésig. Őrizz meg és emlékezz, adták örökül őseink.
A barátja, az író Nathan Samueli ezt írta: „nem festékkel, hanem a szívének a vérével festett” mialatt azon tűnődött, hogy ő maga valószínűleg hamarosan meg fog halni.

A tóra-takaró héber felírata nőveli a rejtély auráját:
"Tanítómesterünk, Moses Gottlieb rabbi emlékének emlékére adományozva az 5638-as években, éljen az ő igazsága."
Az 5638. év a kép befejezésének időpontja,
nem Gottlieb halála, de furcsa előjáték.


Egy évvel később, két héttel azután, hogy Laura férjhez ment másvalakihez, Gottlieb meghalt egy gyors lefolyású betegségben. Kétségtelenül megszakadt a szíve a gyötrelemtől, akár természetes oka volt a betegségének, akár öngyilkosságot követett el – ahogy néhány hiszik. Az öngyilkosság gondolata kétségtelenül korábban is megfogalmazódott már benne, a naplójában is megemlítette, amit gondosan őrzött. A saját naplójában Laura azt állítja, hogy Gottlieb az iránta érzett szerelem miatt halt meg.

 

Maurycy Gottlieb (1856–1879)

 

Gottlieb ez a fiatal lengyel férfi világhírű képe azóta is velünk van. A múltja, a jelene, s az elképzelt jövője. Egy élet reflexiója. Kik voltunk, vagyunk, s kik leszünk vajon?

Mi ennek a zsinagógai "közösségnek" az üzenete számomra? Nekem többek között az, hogy a közösség mi vagyunk, mi alkotjuk, mi építjük.
Oly jó lenne, ha mindenki érezhetné a közösség biztonságát, elfogadását, s ha ez nem csak egy napig tartana Jom Kipurkor, hanem sokkal tovább.

 

 

 

Nyomtatási kép