h k sze cs p szo v
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3

 

 

 
5779 zsidó ünnepek
 
2019. január 21. kedd
Tu BiSvát, a fák újéve
 
2019. március 20. csütörtök
Purim

 

Gondolatok Hanuka utolsó napjára [Fritz Zsuzsa]
Budapest @ 2018. december 10. hétfő 17:10


Hanuka utolsó napja van, s én a vonaton ülök Bécsből hazafelé. Az elmúlt nyolc napban gyújtottam hanukagyertyát otthon a barátokkal, második otthonomban, a Bálint Házban és előtt, Szerbia déli részén a volt Jugoszláv zsidó közösségek tagjainak, köztük régi barátoknak a társaságában és Bécsben újonnan szerzett családom körében. Mindegyik felemelő volt a maga nemében, mindegyik másként.

Jó volt látni a Bálint Ház előtt nap mint nap megjelenő közösségi tagok sokszínűségét. Korban, zsidósághoz való viszonyulásban, nemben és élethelyzetben. Voltak közöttük kisgyerekek és tizenévesek, idősek, felnőttek, fiatalok, kisközösségek tagjai és a nagy közösségbe éppen csak utat keresők. Voltak Down-szindrómások és sportolók, vezetők és aktivisták, madrichok és kórustagok. Iskolások és óvodások, bölcsisek, sőt csecsemők is.



Felemelő volt részt venni a Limmud fesztiválon Vrcanja Banján, ahol a volt Jugoszlávia zsidó közösségeiből 350-en gyűltek össze, hogy zsidóságról, közösségről tanuljanak, beszélgessenek. Szerb, horvát, makedón és bosnyák zsidók, akik valaha egy közösségként éltek és szétcibálta őket a nem oly régi történelem.
És megható volt ott állni Bécs kertvárosában, két nyolcvanon felüli holokauszt túlélővel a valaha volt Európából, vőlegényem szüleivel, akik Lengyel és Osztrák zsidó gyökereikkel álltak a hanukia fényénél sokadszor, csodás és borzalmas emlékképekkel egy zsidó múltról, mely velük marad életben a 21. században.
Egy pár hónappal ezelőtt egy amerikai születésű kolléga adományszerzésre képezett ki bennünket két intenzív nap keretében. Többek között segített átalakítani a sztorit, amit mesélünk magunkról, a Bálint Házról olyanná, ami segít megértetni potenciális adományozókkal, hogy miért támogassák a küldetésünket.
 
Azt mondta, ami itt történik, az egy csoda. Nem bírtam kimondani. Kelet - európai neveltetésem, önbizalom-hiányom, minden, amiben felnőttem, ellenkezett zsigeri szinten. Nem tudom azt mondani, hogy csoda történik, mondtam. Azt mondta, pedig hidd el, csoda történik. Bólogattam, de nem hittem.

Most, így, hanuka utolsó napján, a nyolcnapos utazás végén hiszem, hogy csodában élünk, csak nem mindig vesszük észre. Mert a mindennapi konfliktusok, a nehézségek, a sérelmek, a nagytársadalmi folyamatok és az általános lehangoltság elnémítja bennünk annak a képességét, hogy észrevegyük maguk körül a csodát. Pedig ott van. Az, hogy a facebook oldalam túlexponált lett a sokszáz hanukiakép fényétől, hogy egy számomra eddig ismeretlen kis szerb fürdővárosban 350 délszláv zsidó tanul zsidóságról, hogy még vannak közöttünk holokauszt túlélők a történeteikkel, hogy minden nap van kivel meggyújtani a gyertyákat a zsidó közösségi ház előtt az utcán, mindezek nem másról tanúskodnak, mint arról, hogy nagy csoda történik, csak néha-néha észre kell vennünk.
 
Nekem az idei Hanuka erről szólt.

Köszönöm ezt a csodát és hogy egy-egy pillanatig legalább észre tudtam venni most decemberben.
Legyenek csodás napok körülöttünk!

Fritz Zsuzsa

 

 

 

 

Nyomtatási kép
 
 
 

Sorsok Háza - Rangos beszélgetések a Bálint Házban

Közzétette: Bálint Ház – 2018. október 4., csütörtök