h k sze cs p szo v
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2

 

 

 
5779 zsidó ünnepek
 
2019. május 9.
Jom háácmáut, Izrael Állam függetlenségi napja
 
2019. május 23.
Lág báomer, az omerszámlálás 33. napja
 
2019. június 2.
Jom Jerusáláim, Jeruzsálem napja
 
2019. június 9-10.
Sávuot, a hetek ünnepe
 
2019. augusztus 11.
Tisá beáv, az I. és a II. Szentély pusztulásának emlék- és böjtnapja

 

„Ez nem csak egy játék. Itt nyújtani kell valamit a színpadon.”

Budapest @ 2019. április 2. hétfő 16:00

 

A Közösségi Színház próbáján jártunk

Visszafojtott izgulás, tagok közötti összekacsintások és néhány spontánnak tűnő poén, ami talán már nem is olyan spontán. Címszavakban így lehet jellemezni a Bálint Házban működő KöSzi, vagyis Zsidó Közösségi Színpad második előadásának próbáját. A Purimra készült etűdöt néhány nappal később adták elő a gyerekekből és szülőkből álló közönségnek. Mindenki jól szórakozott. Igaz, mindez sokkal többről szól, mint egyszerű szórakozásról.

Az amatőr színjátszókör szeptemberben indult el a Gólem Színház segítségével, akik több mint tíz éve dolgoznak együtt a Bálint Házzal. A szerdai foglalkozás azonnal a fellépés próbájával kezdődött, zökkenőmentesen. Mindenki tudta a dolgát. Ide kerülnek a székek és ott vár a többi szereplő, míg meg nem kell jelennie a színpadon és improvizálva irányítani a beszélgetést a kijelölt végkifejlet felé. Néha esetlen, de láthatólag összeszokott banda, akiknek minden szava szívből jön. Már ekkor lehetett sejteni, hogy valahol ez lesz a lényeg.

Az előadás egy kávéházban játszódik, ahol a néha kényes, néha túl modern igényű vendégek beszélgetnek. Az egyik páros siet haza megnézni egy párkereső műsort, ahol a perzsa király keresi magának új feleségét. Ebbe a műsorban jelentkezik egy másik vendég, Eszter, akit barátnője meggyőz, hogy nem kell elmondania magáról azt a királynak, hogy zsidó, inkább titkolja származását.

Eszter megnyeri a vetélkedőt, a perzsa király felesége lesz, körberajongott közösségi média királynő, akit Messenger-üzenetben keres fel a kávézó két újabb vendége, hogy győzze meg férjét arról, hogy vonja vissza tervét Eszter népének meggyilkolásáról. Eszter kis győzködés után végül fel is fedi kilétét ura előtt, a király megkegyelmez a zsidóknak, a jelenet végén a kávéház pedig üresen marad, hiszen mindenki elmegy a királyi udvarban tartott óriási ünnepélyre.

Ilyen különös módon dolgozta át a Purim történetét a színjátszókör. „Aki eljön a Purimra, az jó esetben legalább egy kicsit tudja, miről is szól az ünnep. De nem mindenki van ezzel így. Ez az etűd élvezhető önmagában is, de próbálunk benne átadni néhány alapvető információt. Ki az az Eszter, kicsoda Hámán...” – mondja Borgula András, a kör művészeti vezetője – „Akik nem tudják miről szól az ünnep, itt nagyon alapszinten, de megismerhetik. Persze azok a gyerekek, akik ismerik a történetet, jobban fogják élvezni az előadást.”

A rövid etűd tökéletesen adja át a kis társaság esszenciáját. A tagok közelebb kerülnek a zsidó kultúrához, egy közösség tagjának érezhetik magukat, emellett közönség előtt is kipróbálhatják magukat. Borgula szerint éppen ezt akarják elérni a KöSzivel: „Kettő célunk van. Az egyik, hogy azok, akik valamilyen módon szeretnének kapcsolódni a zsidó közösséghez, de nem vallásos alapokra helyezve – amit más intézmény is tud ajánlani –, hanem az előadóművészeten keresztül, azoknak ez a kör megadja erre a lehetőséget.” – mondja. – „De nem csak az a fontos számunkra, hogy itt legyünk, megéljük a zsidóságunkat és tanuljunk róla, hiszen akkor ez egy iskola lenne. Hanem az, hogy aki itt van, az valóban tanuljon színjátszást. Abszolút keményen, komolyan, sőt könyörtelenül próbálunk tudást átadni. Ez nem csak egy játék. Itt nyújtani kell valamit a színpadon. Nem az a lényeg, hogy milyen szinten vannak, hanem hogy onnan egy szinttel tovább lépjenek.”

Ezek a célok jól látszottak a Purimhoz kapcsolódó szórakoztató fellépésben, de hamarosan, a képzés első évének végén egy még komolyabb előadáson lesznek megmérettetve a színjátszó kör tagjai. Ki kell választaniuk egy drámai szöveget, amit egy monológ sorozat keretein belül fognak előadni. Mindegyikben máshogy jelenik meg a zsidóság és a különböző általános emberi témák: szerelem, bánat, harag, öröm, csalódottság – mindegyik egy zsidó író tollából.

„Az, hogy ez hozzátesz-e valamit, azt majd eldönti a közönség. Számunkra rendkívül fontos volt a projektben, hogy ilyen írók műveit adjuk elő.” A lényeg a közönség. „A színház a közönségnek szól. A festészet és a szobrászat is a közönségnek szól, de azt tudja az ember otthon, egyedül is művelni, míg a színháznak így nincs értelme. Ha tízen fognak fellépni, nagyjából 100 fős közönségre számítunk. Kicsit csalóka ez, hiszen ez barátokból, ismerősökből és rokonokból fog állni minden bizonnyal, akik kicsit mindig elfogultak, de mivel ez nem művész színház, hanem közösségi színház, abszolút belefér. A legfontosabb a végén a sikerélmény.”

Persze azért ez a száz ember is számít. A jelenleg működő kilenc tagú társaság tagjai közül csak kettő járt korábban a Bálint Házban. Az előadásokra érkező családok és ismerősi körök esetében is nagy esély van arra, hogy a vendégek először teszik tiszteletüket az intézményben. De lehet, hogy ők ezek után ellátogatnak más rendezvényekre és ünnepekre is. Jobban felfedezik a közösséget, közelebb kerülnek a zsidó kultúrához és valláshoz. Ahogy a száz ember sok lehet a Bálint Háznak, úgy sok lehet egy amatőr színésznek is.

Az, hogy a nagyszobából a jelentkezők eljutnak a színpadig, komoly tervezés eredménye. Borgula András Németh Virággal együtt tartja az oktatást az amatőr csoportnak: közösen tartják a próbákat, együtt találják ki a feladatokat, és azt is, hogy pontosan milyen szakértők hozzanak el a házba, hogy kellően felkészítsék a színésztanoncokat, és felpumpálják önbizalmukat. A heti két óra nagyon kevés idő, a Purim előadás miatt így például hétvégén is be kellett jönni próbálni, így Borgula és Németh próbálják minél hasznosabban kihasználni a rendelkezésükre álló időt.

Míg a Purim előadáson a résztvevők az improvizálásba kóstolhattak bele, párbeszédekkel és nyomokban az általuk teremtett karakterekkel, a vizsgaelőadáson már komoly szövegeket kell tűpontosan előadniuk. Néha nagyobb szabadság jut nekik, néha kevesebb. De a csoportnál nemrég járt például egy beszédtanár is, aki a színpadi beszédet és légzéstechnikát tanított nekik. Dajka Szúra Szeréna, a csoport egyik tagja ezt a foglalkozást emelte ki: „Biztosan fejlődtem. A beszédtechnika órán sok mindenre rávilágított a tanárunk, például arra is, hogy miben kéne fejlesztenem magamat. Sokkal magabiztosabb és nyitottabb lettem.” 18 évesen Szúra a csoport legfiatalabb tagja, a legidősebb 75 éves.

Mindez jól példázza, hogy a 12-ből 9 főre zsugorodott társaság mennyire színes és sokszínű. „Eleinte kicsit kétségbeestem, mert nem volt korhatár és az volt megadva, hogy bárki jöhet. Nem tudtam, hogy fog ez működni.” – meséli a diáklány. – „De az első foglalkozás után aztán úgy jöttem ki, hogy ez abszolút remek lesz. És azóta is, minden szerdán izgalommal várom, hogy végre jöhessek. Azon felül, hogy dolgozunk, mindez kikapcsolódás is.” Szúra azért jár a KöSzibe, mert színésznő akar lenni, de más egyszerűen szórakozni akar. Míg a lánynak nem elsődleges célja a barátkozás, más, idősebb tagok már a szabadidejüket is együtt töltik – korosztálytól függően vannak, akik bulizni járnak együtt, mások pedig színházba.

De a lényeg, hogy a közösség működik – a közös értékek és a kemény munka összetartják a csapatot. Még ha néha nem is könnyű, hogy kilenc nő van összezárva, jegyzi meg mosolyogva Borgula. Míg a májusban végző csoportnak lehetősége lesz egy második év elvégzésére is, szeptembertől új kezdőcsapatot is indítanak, hogy újabb embereknek adhassanak át egy kis tudást. Aki pedig végez a kétéves tanfolyammal, arra további lehetőségek várnak a Gólem Színházban. A következő csapattal kapcsolatban Borgulának csak egy kívánsága van: hogy jelentkezzenek fiúk is. A diverzitás pedig nyugodtan maradhat: „A mi szempontunkból, mikor egy közösségi színházról beszélünk, az a fontos, hogy minél szélesebb legyen a paletta.” – mondja Borgula. – „Nekünk az a jó, ha minden korosztályból jönnek emberek.”

 

Kanicsár Ádám András

Nyomtatási kép
 
 
 
 

Sorsok Háza - Rangos beszélgetések a Bálint Házban

Közzétette: Bálint Ház – 2018. október 4., csütörtök