Home
2020. december 1. kedd |



h k sze cs p szo v
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3

 

 

 
5780-81. évi zsidó naptár
 
2020. Július 30.
Tisá beÁv (Áv 9.)

2020. Szeptember 19.
Ros Hásáná (Tisri 1.)


2020. Szeptember 28.
Jom Kipur (Tisri 10.)


2020. Október 3.
Szukot (Tisri 15.)


2020. Október 11.
Szimhát Tóra (Tisri 23.)


2020. December 11-18.
Hanuka (Kiszlév 25.)

 

„A magyarországi zsidóságnak lenne mire büszkének lennie” 

Budapest @ 2019. április 18. csütörtök 15:00
 

Rangos beszélgetések – Heisler András, 2019 április18.

Miután Heisler András a jelenlegi egyetlen jelölt a MAZSIHISZ elnökválasztásán, Rangos Katalinnak nem igazán kellett feleket békíteni, és arra sem nagyon volt esélye, hogy véleményeket ütköztessen az estén. Ám így is fontos kérdések kerültek előtérbe: a Sorsok Háza körüli ügyek, a zsidó oktatás kérdései, a közösség és a vallás, a MAZSIHISZ és a civilek közti összefüggések és persze a pozitív kapcsolat a kormánnyal, ami rengeteg embernek nem tetszik.

A Sorsok Háza – Kivel kell tisztázni? 
„Ez egy áldatlan állapot” – foglalta össze az este során sűrűn felbukkanó Sorsok Háza körüli ügyeket Heisler, aki pont az este előtt néhány nappal írt levelet Gulyás Gergelynek a projekttel kapcsolatban. A levél nem kampányfogás volt, az ügyet egyszerűen tisztázni kellett. Az ügy pedig bonyolult: Heisler elmondása szerint mikor Gulyást kinevezték, ígéretet tett neki arra, hogy bevonja a Sorsok Háza szervezésébe, ami viszont végül nem történt meg, zsidó részről a projektet pedig Köves Slomó vette át, aki pedig – korábbi állítása ellenére – végül Schmidt Mária terveit követte.
Ez pedig abszolút a rossz irány: „Egyre nyilvánvalóbb a külvilág számára, hogy Schmidt Mária erre a projektre, erre a portfólióra elfogadhatatlan” – mondta Heisler. – „Minden holokauszt szervezet azt mondja, hogy egy ilyen kezdeményezést megvalósítani a zsidó közösség legitim kivonásával nem szabad és nem lehet.” Ám az, hogy ez a helyzet kialakult, a MAZSIHISZ hibája is – vallotta be később Heisler, a beszélgetés legvégén, – hiszen korábban nekik sem kellett volna elfogadniuk Schmidt szerepét, ahogy nem kellett volna elfogadni a Sorsok Háza elnevezést sem. Kiemelte, hogy egy dolgot viszont már akkor megtettek: jelezték a kormánynak, hogy nem helyes, ha több holokauszt központ nyílik egy városban, hiszen ilyenkor esélyes, hogy „elkezdenek a halottakon vitázni.”

Heisler és az EMIH
Az ügyben nagy kérdés az EMIH felelőssége, és persze az is, hogy velük mennyire kellene tisztáznia a MAZSIHISZ-nek a Sorsok Háza kérdését. Bár Heisler elismeri az EMIH legitimitását – biztos és szükséges ortodox erőnek tartja –, ám hangsúlyozta, hogy nem szabadna a szervezetnek elvenni a helyi közösség jogait és feladatait. Tárgyalni pedig nem igazán tud velük. Korábban jobb volt a kapcsolat: még egy alapítványt is létrehozott velük az antiszemitizmus elleni csatában, ám végül abból is kilépett a kormánypénzek körüli problémás ügyek miatt, amelyek kibukkanása után mindig ígéretet kapott, hogy többé nem történik ilyen. Heisler végül a harmadik eset után adta fel.

A kormány felelőssége
Felmerült a magyar kormány felelőssége is, miután Rangos rávilágított: leginkább velük kellene tisztázni a Sorsok Háza ügyét. Ez jelenleg Heisler szerint amennyire lehet, tisztázva is van. Első pillanattól kezdve inkább a kormánnyal foglalkoztak, nem pedig a két kinevezett alkalmatlan szervezettel. És jelezték is, hogy szívesen segítenek: „A MAZSIHISZ a mai napig felajánlja a magyar kormány számára az együttműködést. Nem kívánjuk üzemeltetni a Sorsok Házát és nem kívánunk tulajdonossá válni. De nagyon szívesen segítünk a magyar kormánynak, hogy a megvalósuló intézmény hiteles, világhírű intézménnyé váljon. Ehhez van történelmi hátterünk, szakértőink, zsidó múzeumunk, zsidó levéltárunk, egy intellektuális háttér és van egy nagyon komoly nemzetközi kapcsolatrendszerünk.”
Heisler többször is hangsúlyozta: nincs koncepciójuk a Sorsok Házára, mivel nem akarják azt vezetni. Erre pedig nyomós okuk van: „Van egy elvi megfontolásunk. Rossz koncepció, hogy bármelyik zsidó szervezet megkapja ennek az intézménynek a vezetését. Onnantól kezdve a saját kis virtuális gettónkba zárjuk be az emlékezést. És ennek az intézménynek pontosan az lenne a feladata, hogy a társadalom emlékezzen a holokausztra. Akkor van hatása. Ha bezárkózunk és egymagunk sírunk arról, hogy mennyire borzalmas volt, akkor már csak a forma marad, a tartalom nem.”

„A holokauszttal színtisztán szembe lehet nézni”
Némi koncepciós elképzelése persze azért Heislernek is van – ami párhuzamban is áll a Sorsok Házát érő legfontosabb kritikákkal: fontos lenne, hogy az új intézmény a holokausztot egy folyamatként kezelje, ami nem a II. világháború előtt kezdődött. Szükség lenne a felelősök megnevezésére is: a hatóságok, a csendőrség, a MÁV, a magyar társadalom... „Ezt nem kell szégyellnie az országnak – mert azt érzem, szégyellni akarja –, hiszen ez a közös történelmünk és annak egy sötét szakasza. Nyugodtan lehet róla beszélni, mert nem a mai fiatalok, nem a mai politikusok csinálták. A holokauszttal színtisztán szembe lehet nézni, és kimondani, hogy borzalmas volt és nem szabad megismétlődnie. Azzal, hogy elhallgatjuk ezt az egészet, azzal nem fogunk előrébb jutni.” Ehhez a pedig el is indultunk a helyes úton. Heisler szerint mikor Lázár János elmondta, hogy a holokauszt során magyarok öltek magyarokat, vagy mikor Áder János Auschwitzot a legnagyobb magyar temetőnek nevezte, jól jelezte, hogy a politikusok beszélni már jól tudnak. Csak cselekedni nem.

Paradicsomi állapot az antiszemitizmussal szemben
Persze a kormány a Sorsok Házán felül is szóba került, hiszen kapcsolata a zsidó közösséggel egyértelműen fontos pont. És egy olyan pont, ami változtatást igényel: „Az, hogy mi szervilisen hajbókolunk a hatalomnak, az, hogy szinte hűbérrendszerbe beépülve mindig azt csináljuk, amit a hatalom kíván, nem tartom jónak.” Ám hajbókolástól függetlenül Heisler úgy gondolja, hogy a kapcsolat a magyar kormánnyal jó, aktív és pozitív. Mindezt elmondta Webernek is annak legutóbbi magyarországi látogatása során, felsorolva mindazt, ami miatt a közösség hálás lehet: a zsinagógák felújítása, a zsidó temetőkre fordított majdnem egymilliárd forint, az intézmény infrastruktúra javítása, a Szeretet Kórház 4,8 milliárdos támogatása – melyből aztán modern gerontológiai központ lesz –, az, hogy a kóservágás és körülmetélés a vallási szabadság része, a jó kapcsolat Izraellel, vagy az, hogy csökken az antiszemita incidensek száma. Webernek paradicsomi állapotokat írt le – utána pedig hozzátette, hogy ettől függetlenül a zsidó közösség egyre erősebbnek érzi az antiszemitizmus jelenlétét a társadalomban. Ennek számos oka van és mindegyik az állam felelősségei: ilyen a gyűlöletbeszéd, a történelem átírása, és a zsidó közösség megosztása, többek között politikailag – hiszen a kormány igencsak egyoldalúan kedvez az EMIH-nek.

A magyarországi zsidóságnak lenne mire büszkének lennie
A MAZSIHISZ-nek amúgy is megvoltak már a maga csatái a kormánnyal. Ennek egyik fontos pontja volt, mikor a holokauszt 70 éves évfordulóján 220 millió forintot adtak vissza az államnak, miután a kormány nem volt hajlandó változtatni emlékezetpolitikáján – idézi fel Heisler. Ez egy fontos lépés volt annak irányába, hogy újra biztosítsák a magyar zsidó közösségnek azt a tartást, büszkeséget és függetlenséget, melyeket az elmúlt évszázadban elvesztett a holokauszt, majd a vallásellenes szocialista rendszer miatt. „Pedig a magyarországi zsidóságnak lenne mire büszkének lennie, mert ebben az országban, ebben a társadalomban nagyon szorosan integrálódott a zsidóság, és nagyon szoros értékalkotás volt zsidó és nem zsidó között.”

A következő négy év
Heisler világosan látja a következő négy év terveit: „A jövő időszak egyik legfontosabb célja az, hogy sokkal nyitottabban és vonzóbban működjön a zsidóság irányába, és próbálja elérni az embereket.” A Magyarországon élő 100 ezer zsidónak csak a töredéke látogat el zsinagógába. Ez pedig az egész közösségre veszélyt jelent – vallástól függetlenül. „A MAZSIHISZ ideológiája, hogy a zsidóságnak el kell jutni a zsinagógákig. Az a dolgunk, hogy százezer ember közeledjen a zsidóság, a vallásosság felé. Enélkül a kulturális zsidóság és a maceszgombóc zsidóság is el fog veszni.”
Mindez persze bonyolult, majdhogynem lehetetlen feladat. De nem is azt várják el, hogy hirtelen 100 ezer zsidó bejöjjön a zsinagógákba, hiszen el sem férnének. A jelenleg zsinagógába járó zsidók számának megduplázása már sokkal reálisabb cél. Hogy hogyan? „Megmondom hogyan. Bárhogyan!” – mondja Heisler. De ennél persze vannak pontosabb elképzelései is: a civilek és a civil szervezetek bevonása.

Segítség: civilek
A múltban a MAZSIHISZ nagy hibája volt, hogy kőkeményen legyűrte a civileket, hogy ne kelljen rájuk költeni. Ez ellen korábban is voltak belső ellenállások, de mára már egyértelmű az irány: a civileket épphogy támogatni kell. Ezért az elmúlt években ott segítettek, ahol tudtak: ha pénzzel nem, hát a lobbi erejükkel.
A civilek által szervezett rendezvényeken ugyanis rendkívül értékesek. A hétköznapi, szórakoztató aktivitások közben köthetnek barátságot egymással zsidó emberek, akik aztán el tudják egymást hívni a zsinagógába. Ez pedig már csak azért is fontos, mivel ezekután ott nem lesznek egyedül, nem vesznek el, és a zsinagóga jó élménnyé fog válni. Ez a jó élmény ugyanis nem mindenképpen biztos annál, aki nem vallásos családban nőtt fel, és nem ismeri a hagyományokat.

A jövő zsidói
Ha pedig már családok... Heisler röviden felhívta arra is a figyelmet, hogy miután a zsidó házasságok nagyjából 70%-a vegyes házasság, érdemes azokkal is törődni, akik, negyed-, fél-, vagy háromnegyed zsidók. Ők a potenciális utánpótlás, így őket is meg kell tanítani imádkozni, vagy elérni, hogy zsidó iskolába vagy pénteken zsinagógába járjanak – hiszen „ők lesznek a jövő zsidói Magyarországon.” Az est végén szóba került a vidék helyzete is. Miskolcon, Debrecenben, Nyíregyházán, Pécsett és Szegeden még jelentős zsidó közösség él, de sok városban már nincsenek fiatal zsidók. Jelenleg az apró közösségek gyakran régiókba szervezkednek: például Nyugat-Magyarországon sokszor működnek együtt a zalaegerszegi, szombathelyi, soproni vagy győri közösségek.
„Így valameddig fent lehet tartani a közösséget, de a helyzet rendkívül kritikus.” Hasonlóan nehéz helyzetben van a zsidó oktatás is, melynek minőségi fejlődést kellene elérnie. Ezt a MAZSIHISZ a saját eszközeivel próbálja katalizálni – gondolva és koncentrálva a közösség más tagjaira is. És persze akad egy másik fontos feladat is a jövőre nézve. Heisler mindenképpen örülne neki, ha a következő választáskor már lenne kihívója. Talán ennek a kinevelése is az ő feladatuk lesz.

Kanicsár Ádám András 

Nyomtatási kép