h k sze cs p szo v
25
26
27
28
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4
5

 

 

 
5779. évi zsidó naptár
 
2019. augusztus 11.
Tisá beáv, az I. és a II. Szentély pusztulásának emlék- és böjtnapja

 

„A magyarországi zsidóságnak lenne mire büszkének lennie” 

Budapest @ 2019. április 18. csütörtök 15:00
 

Rangos beszélgetések – Heisler András, 2019 április18.

Miután Heisler András a jelenlegi egyetlen jelölt a MAZSIHISZ elnökválasztásán, Rangos Katalinnak nem igazán kellett feleket békíteni, és arra sem nagyon volt esélye, hogy véleményeket ütköztessen az estén. Ám így is fontos kérdések kerültek előtérbe: a Sorsok Háza körüli ügyek, a zsidó oktatás kérdései, a közösség és a vallás, a MAZSIHISZ és a civilek közti összefüggések és persze a pozitív kapcsolat a kormánnyal, ami rengeteg embernek nem tetszik.

A Sorsok Háza – Kivel kell tisztázni? 
„Ez egy áldatlan állapot” – foglalta össze az este során sűrűn felbukkanó Sorsok Háza körüli ügyeket Heisler, aki pont az este előtt néhány nappal írt levelet Gulyás Gergelynek a projekttel kapcsolatban. A levél nem kampányfogás volt, az ügyet egyszerűen tisztázni kellett. Az ügy pedig bonyolult: Heisler elmondása szerint mikor Gulyást kinevezték, ígéretet tett neki arra, hogy bevonja a Sorsok Háza szervezésébe, ami viszont végül nem történt meg, zsidó részről a projektet pedig Köves Slomó vette át, aki pedig – korábbi állítása ellenére – végül Schmidt Mária terveit követte.
Ez pedig abszolút a rossz irány: „Egyre nyilvánvalóbb a külvilág számára, hogy Schmidt Mária erre a projektre, erre a portfólióra elfogadhatatlan” – mondta Heisler. – „Minden holokauszt szervezet azt mondja, hogy egy ilyen kezdeményezést megvalósítani a zsidó közösség legitim kivonásával nem szabad és nem lehet.” Ám az, hogy ez a helyzet kialakult, a MAZSIHISZ hibája is – vallotta be később Heisler, a beszélgetés legvégén, – hiszen korábban nekik sem kellett volna elfogadniuk Schmidt szerepét, ahogy nem kellett volna elfogadni a Sorsok Háza elnevezést sem. Kiemelte, hogy egy dolgot viszont már akkor megtettek: jelezték a kormánynak, hogy nem helyes, ha több holokauszt központ nyílik egy városban, hiszen ilyenkor esélyes, hogy „elkezdenek a halottakon vitázni.”

Heisler és az EMIH
Az ügyben nagy kérdés az EMIH felelőssége, és persze az is, hogy velük mennyire kellene tisztáznia a MAZSIHISZ-nek a Sorsok Háza kérdését. Bár Heisler elismeri az EMIH legitimitását – biztos és szükséges ortodox erőnek tartja –, ám hangsúlyozta, hogy nem szabadna a szervezetnek elvenni a helyi közösség jogait és feladatait. Tárgyalni pedig nem igazán tud velük. Korábban jobb volt a kapcsolat: még egy alapítványt is létrehozott velük az antiszemitizmus elleni csatában, ám végül abból is kilépett a kormánypénzek körüli problémás ügyek miatt, amelyek kibukkanása után mindig ígéretet kapott, hogy többé nem történik ilyen. Heisler végül a harmadik eset után adta fel.

A kormány felelőssége
Felmerült a magyar kormány felelőssége is, miután Rangos rávilágított: leginkább velük kellene tisztázni a Sorsok Háza ügyét. Ez jelenleg Heisler szerint amennyire lehet, tisztázva is van. Első pillanattól kezdve inkább a kormánnyal foglalkoztak, nem pedig a két kinevezett alkalmatlan szervezettel. És jelezték is, hogy szívesen segítenek: „A MAZSIHISZ a mai napig felajánlja a magyar kormány számára az együttműködést. Nem kívánjuk üzemeltetni a Sorsok Házát és nem kívánunk tulajdonossá válni. De nagyon szívesen segítünk a magyar kormánynak, hogy a megvalósuló intézmény hiteles, világhírű intézménnyé váljon. Ehhez van történelmi hátterünk, szakértőink, zsidó múzeumunk, zsidó levéltárunk, egy intellektuális háttér és van egy nagyon komoly nemzetközi kapcsolatrendszerünk.”
Heisler többször is hangsúlyozta: nincs koncepciójuk a Sorsok Házára, mivel nem akarják azt vezetni. Erre pedig nyomós okuk van: „Van egy elvi megfontolásunk. Rossz koncepció, hogy bármelyik zsidó szervezet megkapja ennek az intézménynek a vezetését. Onnantól kezdve a saját kis virtuális gettónkba zárjuk be az emlékezést. És ennek az intézménynek pontosan az lenne a feladata, hogy a társadalom emlékezzen a holokausztra. Akkor van hatása. Ha bezárkózunk és egymagunk sírunk arról, hogy mennyire borzalmas volt, akkor már csak a forma marad, a tartalom nem.”

„A holokauszttal színtisztán szembe lehet nézni”
Némi koncepciós elképzelése persze azért Heislernek is van – ami párhuzamban is áll a Sorsok Házát érő legfontosabb kritikákkal: fontos lenne, hogy az új intézmény a holokausztot egy folyamatként kezelje, ami nem a II. világháború előtt kezdődött. Szükség lenne a felelősök megnevezésére is: a hatóságok, a csendőrség, a MÁV, a magyar társadalom... „Ezt nem kell szégyellnie az országnak – mert azt érzem, szégyellni akarja –, hiszen ez a közös történelmünk és annak egy sötét szakasza. Nyugodtan lehet róla beszélni, mert nem a mai fiatalok, nem a mai politikusok csinálták. A holokauszttal színtisztán szembe lehet nézni, és kimondani, hogy borzalmas volt és nem szabad megismétlődnie. Azzal, hogy elhallgatjuk ezt az egészet, azzal nem fogunk előrébb jutni.” Ehhez a pedig el is indultunk a helyes úton. Heisler szerint mikor Lázár János elmondta, hogy a holokauszt során magyarok öltek magyarokat, vagy mikor Áder János Auschwitzot a legnagyobb magyar temetőnek nevezte, jól jelezte, hogy a politikusok beszélni már jól tudnak. Csak cselekedni nem.

Paradicsomi állapot az antiszemitizmussal szemben
Persze a kormány a Sorsok Házán felül is szóba került, hiszen kapcsolata a zsidó közösséggel egyértelműen fontos pont. És egy olyan pont, ami változtatást igényel: „Az, hogy mi szervilisen hajbókolunk a hatalomnak, az, hogy szinte hűbérrendszerbe beépülve mindig azt csináljuk, amit a hatalom kíván, nem tartom jónak.” Ám hajbókolástól függetlenül Heisler úgy gondolja, hogy a kapcsolat a magyar kormánnyal jó, aktív és pozitív. Mindezt elmondta Webernek is annak legutóbbi magyarországi látogatása során, felsorolva mindazt, ami miatt a közösség hálás lehet: a zsinagógák felújítása, a zsidó temetőkre fordított majdnem egymilliárd forint, az intézmény infrastruktúra javítása, a Szeretet Kórház 4,8 milliárdos támogatása – melyből aztán modern gerontológiai központ lesz –, az, hogy a kóservágás és körülmetélés a vallási szabadság része, a jó kapcsolat Izraellel, vagy az, hogy csökken az antiszemita incidensek száma. Webernek paradicsomi állapotokat írt le – utána pedig hozzátette, hogy ettől függetlenül a zsidó közösség egyre erősebbnek érzi az antiszemitizmus jelenlétét a társadalomban. Ennek számos oka van és mindegyik az állam felelősségei: ilyen a gyűlöletbeszéd, a történelem átírása, és a zsidó közösség megosztása, többek között politikailag – hiszen a kormány igencsak egyoldalúan kedvez az EMIH-nek.

A magyarországi zsidóságnak lenne mire büszkének lennie
A MAZSIHISZ-nek amúgy is megvoltak már a maga csatái a kormánnyal. Ennek egyik fontos pontja volt, mikor a holokauszt 70 éves évfordulóján 220 millió forintot adtak vissza az államnak, miután a kormány nem volt hajlandó változtatni emlékezetpolitikáján – idézi fel Heisler. Ez egy fontos lépés volt annak irányába, hogy újra biztosítsák a magyar zsidó közösségnek azt a tartást, büszkeséget és függetlenséget, melyeket az elmúlt évszázadban elvesztett a holokauszt, majd a vallásellenes szocialista rendszer miatt. „Pedig a magyarországi zsidóságnak lenne mire büszkének lennie, mert ebben az országban, ebben a társadalomban nagyon szorosan integrálódott a zsidóság, és nagyon szoros értékalkotás volt zsidó és nem zsidó között.”

A következő négy év
Heisler világosan látja a következő négy év terveit: „A jövő időszak egyik legfontosabb célja az, hogy sokkal nyitottabban és vonzóbban működjön a zsidóság irányába, és próbálja elérni az embereket.” A Magyarországon élő 100 ezer zsidónak csak a töredéke látogat el zsinagógába. Ez pedig az egész közösségre veszélyt jelent – vallástól függetlenül. „A MAZSIHISZ ideológiája, hogy a zsidóságnak el kell jutni a zsinagógákig. Az a dolgunk, hogy százezer ember közeledjen a zsidóság, a vallásosság felé. Enélkül a kulturális zsidóság és a maceszgombóc zsidóság is el fog veszni.”
Mindez persze bonyolult, majdhogynem lehetetlen feladat. De nem is azt várják el, hogy hirtelen 100 ezer zsidó bejöjjön a zsinagógákba, hiszen el sem férnének. A jelenleg zsinagógába járó zsidók számának megduplázása már sokkal reálisabb cél. Hogy hogyan? „Megmondom hogyan. Bárhogyan!” – mondja Heisler. De ennél persze vannak pontosabb elképzelései is: a civilek és a civil szervezetek bevonása.

Segítség: civilek
A múltban a MAZSIHISZ nagy hibája volt, hogy kőkeményen legyűrte a civileket, hogy ne kelljen rájuk költeni. Ez ellen korábban is voltak belső ellenállások, de mára már egyértelmű az irány: a civileket épphogy támogatni kell. Ezért az elmúlt években ott segítettek, ahol tudtak: ha pénzzel nem, hát a lobbi erejükkel.
A civilek által szervezett rendezvényeken ugyanis rendkívül értékesek. A hétköznapi, szórakoztató aktivitások közben köthetnek barátságot egymással zsidó emberek, akik aztán el tudják egymást hívni a zsinagógába. Ez pedig már csak azért is fontos, mivel ezekután ott nem lesznek egyedül, nem vesznek el, és a zsinagóga jó élménnyé fog válni. Ez a jó élmény ugyanis nem mindenképpen biztos annál, aki nem vallásos családban nőtt fel, és nem ismeri a hagyományokat.

A jövő zsidói
Ha pedig már családok... Heisler röviden felhívta arra is a figyelmet, hogy miután a zsidó házasságok nagyjából 70%-a vegyes házasság, érdemes azokkal is törődni, akik, negyed-, fél-, vagy háromnegyed zsidók. Ők a potenciális utánpótlás, így őket is meg kell tanítani imádkozni, vagy elérni, hogy zsidó iskolába vagy pénteken zsinagógába járjanak – hiszen „ők lesznek a jövő zsidói Magyarországon.” Az est végén szóba került a vidék helyzete is. Miskolcon, Debrecenben, Nyíregyházán, Pécsett és Szegeden még jelentős zsidó közösség él, de sok városban már nincsenek fiatal zsidók. Jelenleg az apró közösségek gyakran régiókba szervezkednek: például Nyugat-Magyarországon sokszor működnek együtt a zalaegerszegi, szombathelyi, soproni vagy győri közösségek.
„Így valameddig fent lehet tartani a közösséget, de a helyzet rendkívül kritikus.” Hasonlóan nehéz helyzetben van a zsidó oktatás is, melynek minőségi fejlődést kellene elérnie. Ezt a MAZSIHISZ a saját eszközeivel próbálja katalizálni – gondolva és koncentrálva a közösség más tagjaira is. És persze akad egy másik fontos feladat is a jövőre nézve. Heisler mindenképpen örülne neki, ha a következő választáskor már lenne kihívója. Talán ennek a kinevelése is az ő feladatuk lesz.

Kanicsár Ádám András 

Nyomtatási kép