h k sze cs p szo v
25
26
27
28
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4
5

 

 

 
5779. évi zsidó naptár
 
2019. augusztus 11.
Tisá beáv, az I. és a II. Szentély pusztulásának emlék- és böjtnapja

 

„Olyan iskolát kell teremteni, amilyennek a világot is látni akarjuk” 

Budapest @ 2019. május 6. hétfő, 10:44 @ szerző: Kanicsár Ádám András


Kiken múlik egy iskola működése? Mit kell benne oktatni? Miért baj, ha egy családnak vagy diáknak nem megfelelő egy intézmény? Mi lesz a tanárokkal? És alapvetően: milyen a jó iskola? Többek között ezeket a kérdéseket járták körbe a résztvevők a Bálint Ház Alternatív utak a magyar közoktatásban című oktatási konferenciáján.

Bár a közoktatás témáját egyszerű lenne úgy megvitatni, hogy panaszkodunk a már régóta botladozó, és egyre inkább összeomlani látszó rendszerről, a megközelítés jelen esetben merőben más volt. A közoktatás egyre nyilvánvalóbb kudarcai miatt ugyanis egyre több figyelem irányul az alternatív utakat járó, vallásos és nem vallásos iskolákra. Az ő példájukon keresztül az oktatás egy másik formáját ismerhetjük meg, gondolkodásuk, rendszerük akár példát is mutathat a magyar közoktatás számára, illetve olyan tanulságokkal szolgálhatnak, melyekkel, ha nem is változik meg a rendszer, de elviselhetőbbé válhat.

Éppen ezért a meghívottak nem is a közoktatatás szférájából kerültek ki, hanem a másik oldalról. Az általános iskolák helyzetét Baráth Barnával, REAL School alapítójával, Dobrovitzky Katalinnal, a Lauder Javne Iskola általános iskolai részét vezető tanárral, Galambos Attilával, a Budapest School tanárával és a Kiss Virággal, az AKG tanítójával vitatták meg, utóbbi évtizedeken át a közoktatásban helyezkedett el. A beszélgetést Radó Péter oktatásszociológus vezette.

Mint ahogy azt a moderátor kifejtette: a cél itt az, hogy a szereplők mindazt a tudást, amit felhalmoztak a jól működő iskolákról, megosszák a közönséggel. Mindez kivételes pillanat, hiszen mint kiderült, az állami iskolai rendszerben nincsenek meg azok a feltételek, hogy a magániskolákban összegyűjtött tudást felhasználják – sem strukturálisan, sem pedig anyagilag.

Hogy mit tudhattunk meg? Például, hogy mennyire fontos az együttműködés a szülők, tanárok és a diákok között, és az, hogy ezeknek a szereplőknek a kapcsolata a bizalmon alapuljon és egyenlő felekként kezeljék egymást. A gyerekekkel pedig úgy kell bánni egyenlő félként, hogy beleszólhassanak saját oktatásukba is. És persze ebben a rendszerben alap, hogy jól érezze magát a tanár is. Ehhez pedig például idő kellene – ami nehezen valósítható meg a közoktatásban. Persze az is világosan kiderült, hogy a teljes rendszer nem osztható fel egyszerűen közoktatás–alternatív oktatás felekre. Az alternatív iskolák között is rengeteg különbség van, és éppen ezért nem is valók minden diáknak – vagy pontosabban, minden családnak. Ám miután minden család más és más, mások az igényeik is.

Ezért ha egy iskolában meginog a hitük, nem kell elkeseredni: nekik egyszerűen más iskola való. Igaz ez persze a diákokra is – számukra is jobb lenne megteremteni egy olyan rendszert, ahol teljesen elfogadott, ha a gyerek több iskolában is kipróbálja magát. Hiszen ez történik a felnőttekkel is a munka világában. De persze maguk az iskolák is változhatnak – semmi probléma azzal, ha a rendszer flexibilis.

Ez persze csak az alternatív intézmények privilégiuma, de többek között talán éppen ezen kellene változtatni. Megfontolandó lehet, hogy mit tanítanak az iskolákban. Az egyszerű tananyag „leadásán” felül vagy helyett megéri elgondolkodni azon is, hogy a jövőben például milyen szakmák szűnhetnek vagy épp születhetnek meg. De érdemes tanítani azt is, hogyan álljunk a világhoz: ne csak fogyasszunk, hanem építsünk – hatévesen is meg lehet tanulni azt, hogy hogyan hassunk pozitívan a környezetünkre és hogyan vigyázzunk rá.

Ezért lehet érdemes a politikával is foglalkozni, akár általános iskolai szinten is: persze szigorúan csak közügyként, olyan értékeket megtanítva, mint hogy minden vélemény szabad, míg annak közlése nem sért meg másokat.

A középiskolák helyzetét taglaló beszélgetésen a vendégek Horányi Gábor, a Lauder Javne Iskola főigazgatója, Horn György, az AKG igazgatója, Lázár László, a Piarista Oktatási Igazgatóság oktatási igazgatója voltak, a moderátor pedig Greskovits György, a Milestone Intézet oktatási igazgatója. Horányi Gábor meglepő kijelentéssel kezdte a beszélgetést: szerinte nincs jó iskola hiszen ez egy olyan helyszíne az életnek, ahova belekényszerítenek minket: „Az egyetlen hely, ami az általa okozott kár rendbetételére koncentrál.”

És nem igazán megy neki: a közoktatáshoz tartozó intézmények ma képtelenek a tanulási képességek és szociális készségek együttes fejlesztésére, a tanulási motiváció megteremtésére és megőrzésére. A nagy kérdés persze ismét az, hogy hogyan lehetne ezen változtatni. A válasz talán az önállóságban keresendő, melyet a sokak által imádott és tisztelt finn minta is követ – minden iskolának magának kéne eldöntenie, milyen rendszer szerint működik. Nem kivételek ez alól a gyerekek sem: mindegyiknek van egy alapvető irányultsága, nyitottsága, amit aztán az oktatási kötelező folyamatok állítanak le. Ennek végeredményeként pedig felnőtt korukban egyszerűen ellustulhatnak, elvesztik a motivációjukat – hiszen túlságosan megszokják, hogy más mondja meg nekik, mit csináljanak.

A tanárok keserű helyzete természetesen itt is terítéken volt: tehermentesíteni kell őket és engedni kell, hogy az ő belső dinamikájuk irányítson. De változtatni kellene a tanárképzésen is, hiszen az is a rendszer egyik nagy vérző sebe. Ez is az egyik kulcsa annak, hogy az iskolákat emberszerűvé alakítsák, készen arra, hogy változzanak.

A megoldást a szervezeti struktúra teljes átalakítása lenne: ám ez rendkívüli összegbe kerülne, és szándék sincs rá. Új folyamatok kellenek, új mérések, mivel jelenleg csak az érettségi mér igazán, mely amúgy is sok esetben csak kényszer az alternatív intézmények számára, miután ott már rájöttek: az oktatásnak a gyerekek kibontakozásáért kell lennie, nem az érettségiért.

Olyan iskolát kell teremteni, amilyennek a világot is látni akarjuk. Élni kell az új kompetenciákkal, illetve, lassan majd csak azokkal lehet jól eligazodni ebben a folyton változó világban. Az oktatásban sok idő van, amit máshogy lehetne, sőt, kellene töltenie a gyerekeinknek.

A konferenciát Greskovits György, a Milestone Intézet oktatási igazgatója; Radó Péter, oktatásszociológus; és Somogyi Zsófia, a Bálint Ház programigazgatója szervezte.

 

szerző: Kanicsár Ádám András

Nyomtatási kép