h k sze cs p szo v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4

 

 

 
5779. évi zsidó naptár
 
2019. augusztus 11.
Tisá beáv, az I. és a II. Szentély pusztulásának emlék- és böjtnapja

 

Sosem késő

Budapest | szerző: Szarka Zoltán | 2019. június. 19. szerda 14:00
 
Savuot éjszaka a Bálint Házban

Aki még nem vett részt Savuoton, elsőre talán nehezen érti meg annak lényegét. A magyar iskolarendszerben felnőttek számára már az is szokatlannak tűnhet, hogy a tanulás öröm, amire az emberek az éjszakájukat közvetlen cél, például egy másnapi vizsga nélkül is szívesen rááldozzák. A jól felépített program – Tóth Krisztina költő, író megnyitója, az ezt követő kerekasztal-beszélgetés, majd a több teremben hajnali négyig párhuzamosan zajló előadások fokozatosan vitték közelebb a közönséget a savuot, az ünnep megéléséhez.

Tóth Krisztina szerint a gyerek fél, majd felnőve előbb-utóbb abbahagyja a félést, és rájön, hogy néha megijedni mégiscsak sokkal jobb, mint állandóan rettegni. Mesélt a taxisblokádról, mint felszabadító élményről, majd a rendszerváltozás kudarcáról:

„Megkaptuk ugyan a szabadság törvényeit, de belül, a lelkünk legmélyén, nem éreztük át, mekkora felelősséggel jár ez. És most, annyi évvel azután, hogy nekifogtunk, hogy felépítsünk valami újat, azt kell látnunk, hogy valahogy mégsem. Hogy nem sikerült.”

Saját példát hozott arra, hogy mennyivel kényelmesebb konformistán viselkedni, nem kilógni a sorból, azonban ez a magatartás szégyennel jár együtt.

A Test, lélek, társadalom című kerekasztal résztvevői, Eperjesi Ágnes képzőművész, Hadas Miklós szociológus, Schmidt Erika, az EMMA Egyesület munkatársa, Sebhelyi Viktória szociológus voltak, Ónody-Molnár Dóra moderálta a beszélgetést. A nagy életesemények szabadsága a szülés és a születés szabadságával kezdődik, javarészt e téma körül zajlott a beszélgetés. Schmidt Erika véleménye szerint nem választható el a szülés a születéstől, a mostani gyakorlat elfelejtkezik az anya-gyermek egységéről, azt tanítja az anyának és a gyereknek, hogy idegenedjenek el.

Hadas Miklós saját, erőszakosan felgyorsított születéséről mesélt, majd előadta, hogy nem az otthoni és a kórházi szülés között van az igazi különbség, hanem a feminin (bábai) és a maszkulin (sebészi) szemlélet között. Eperjesi Ágnes a születéssel és a női test megalázásával foglalkozó alkotásaiból válogatott, többek közt a jelenleg is látható „Érezze megtiszteltetésnek” kiállításról is mutatott képet. Szóba került a művek kapcsán, hogy a férfierőszak gyakran próbálja politikai és művészi érvekkel igazolni magát. Sebhelyi Viktória, akinek fő kutatási területe az emberkereskedelem, a prostituáltak döntési lehetőségeiről beszélt, megállapítva, hogy sorsukat nem maguk alakítják; a szabad döntés jórészt a középosztálybeli nők privilégiuma. Ugyancsak felvetette, hogy vajon mennyire szabad döntés a mélyszegénységben élő fiatal, 15-19 éves nők gyerekvállalása.

Arra a kérdésre, hogy a rendszerváltás óta javulás vagy visszalépés történt-e a nők helyzetében, a szívderítőnek nem nevezhető képet csak kicsit enyhítették a válaszok. Elfogadottabbá vált az otthonszülés, de a császármetszések aránya egészségügyileg indokolatlanul nő. A #metoo kampány – noha magyarországi kirobbantója külföldre kényszerült, egykori zaklatója pedig ismét aktívan dolgozik – megmutatta, hogyan zajlik egy társadalmi trauma feldolgozása. A #metoo az első szükséges lépés – így, botrányokkal kezdődnek a hosszú távon eredményes társadalmi változások.

Kelemen Katalin, a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség vezetője a Tanachból választott idézetet előadásának címéül. A Zekarja könyvében található „Nem hatalommal és nem erővel” idézetet tartalmazó szövegrészlet cáfolja azon közkeletű elképzeléseket, amelyek szerint a zsidó hagyomány többnyire militáns, az erőszakot előtérbe helyező. Ez a szövegrészlet, miként a többi tárgyalt idézet is, utalás arra, hogy az Örökkévaló szelleme a békét és a kiszámíthatóságot hirdeti: legyen társadalom, legyen struktúra, legyen uralkodó, aki felelős a kormányzásért.

A mai zsidóság és a mai Izrael megértéséhez éppúgy elkel a hozzáértő segítség, mint az ókori szövegekhez. Fares Saeb, az izraeli nagykövet helyettesének kiváló előadása az Izraelben élő kisebbségek integrálásának lehetőségeiről szólt. Lévén a nagyszülei szíriai származásúak, személyes példákat is tudott hozni a család és a befogadó ország viszonyáról. Élénk beszélgetés alakult ki közte és közönsége között, amelyben a zsidó vallásról és a diaszpórában élők hazaszeretetéről egyaránt szó esett.

A Momentán Társulat előadása is mutatta, hogy nincs lezárva a múlt. A történelem nem tények többé-kevésbé örömtelen felidézése, egyfajta patetikus megemlékezés. Az igazi tisztelet az, ha az akár több ezer éve élt elődeinket mintegy élő beszélgetőtársnak fogadjuk el. A színészek Balázs Gábor eszmetörténésznek a Tórából idézett mondataira és történeteire improvizáltak, színesen, lelkesen, rengeteg jó ötlettel, humorral.

Hermann Veronika „A tömegek szabadsága – popkultúra, identitás, cenzúra” címmel tartott előadást. Véleménye szerint a magaskultúra-tömegkultúra dichotómia helyett helyesebb azt vizsgálni, mi az elérése egy kulturális terméknek. A már a magyar nyelvben is meghonosodott „cool” szó jelentésváltozását vizsgálta, amely a második világháború után a szűken vett fehér, középosztálybeli, férfitársadalmon kívüliekre kezdtek el használni. Az ellenállás fogalmává vált a szó, amely, amíg volt tétje, egy szubkultúrát jellemzett, később, amikor jelentése már kiürült, cool-nak lenni csupán divat.

Berente Ilona pszichológus és Tóth Zsuzsa családterapeuta a transzgenerációs hatásokról beszélt; vajon valóban szabadon választunk, vagy öntudatlanul visszük tovább a hozott mintákat? A transzgenerációs titkok gátolják az intimitást; az a parancs, hogy őrizzük a titkot. Szó esett a bántalmazott gyerekekről is, felnőve ők vagy bántalmazók, vagy áldozatok lesznek, hiszen nem tanulták meg, hogy egy kapcsolat lehet együttműködő, demokratikus és tiszteleten alapuló. Nemcsak egy családnak van transzgenerációs mintázata, hanem egy országnak is. Nem élünk-e úgy, hogy vagy bántunk valakit vagy minket bántanak?

Ez a beszámoló szükségszerűen részleges csak, és ami kimaradt, nem kevésbé fontos, mint az ismertetettek. Nem is lehet teljes, mint ahogy a savuot ünnepe sem arról szól, hogy az éjszaka során valamiben hosszasan, komolyan elmélyedhetünk, hanem megnyílik néhány út, gondolkodási irány, az ünnep után pedig jönnek a hétköznapok, amikor az elhangzottaknak utána lehet nézni, könyvtárba ellátogatni, további előadásokat hallgatni. Vagyis folytatni a tanulást.

A Savuot legfőbb üzenete talán az, hogy nem a végeredmény számít, hanem a (szellemi) munka, a folyamat, ahogy befogadunk új dolgokat. Sosem késő tanulni. Az a lexikonból megtudható jelentés, hogy a Savuot szellemi, lelki szabadulás, pedig valóságossá vált az éjszaka során. Gazdagabban távoztunk, mint ahogy érkeztünk.

 

Nyomtatási kép
 
 
 
 
 
 

Sorsok Háza - Rangos beszélgetések a Bálint Házban

Közzétette: Bálint Ház – 2018. október 4., csütörtök