h k sze cs p szo v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2
3
4

 

 

 
5779. évi zsidó naptár
 
2019. augusztus 11.
Tisá beáv, az I. és a II. Szentély pusztulásának emlék- és böjtnapja

 

"Semmi mást nem kell tenni, csak mosolyogni és szeretetet adni"

Budapest | szerző: Kanicsár Ádám András | 2019. június. 25. kedd 11:00
 

A Csupaszív foglalkozáson jártunk

Pepével, vagyis Berényi Péterrel, a Bálint Ház operátori vezetőjével és Szendy Barbarával, a gyermekprogramok szervezőjével nem könnyű az interjú elkészítése, ugyanis mindig odajön valaki hozzánk egy apró meglepetéssel, egy puszival, öleléssel vagy egyszerű, izgatott „Mikor kezdünk már?” kérdéssel. „Szeretetbomba” – jellemzi Pepe a szituációt, és igaza van. A Bálint Házban minden hétfőn szeretetbomba robban a Csupaszív foglalkozáson.

Pepe és Barbi 14 éve kezdte el szervezni a Csupaszív foglalkozást, aminek keretei között minden hétfőn összegyűlnek Down-kóros gyerekek és felnőttek, hogy együtt szórakozzanak és kicsit akár tanuljanak. Az ötlet a Szarvasi Nemzetközi Zsidó Ifjúsági táborban született meg, Pepe ott találkozott először a csoporttal, ami akkor még csak 12 emberből állt – ma már egy átlagos hétfői foglalkozáson akár 50-en is megjelennek, miután rengeteg intézmény csatlakozott a programhoz.

A csapat sokszínű: vannak 14 éves gyerekek, de vannak idősebbek, akár 50 éves tagok is, akik már a kezdetektől ott vannak minden foglalkozáson, és ugyanolyan gyermeki örömmel táncolnak a többiekkel, mint az első alkalmakkor. A társaság más módon is vegyes: a Down-kórosok mellett várnak autista érdeklődőket is. Nem válogatnak, hiszem a szórakozás mindenkié.

 „A foglalkozás abszolút nyitott. Gyakorlatilag szájról szájra terjedt a foglalkozás híre, és megjelenik a weboldalon is, így sokan csatlakoznak.”  – mondja Pepe, a Csupaszív sikerét magyarázva. Mindennek van egy szomorú oldala is: sajnos a Down-kórosok és autisták számára Magyarországon kevés program akad. Így meg kell ragadniuk minden lehetőséget.

A Csupaszív hétfői alkalmai két részből állnak. A délután kézműves foglalkozással kezdődik, majd azt követi a tánc, amin izraeli kör- és sortáncokat tanulnak. Az utolsó nyári, évzáró alkalom mindig különleges: a résztvevők a szervezők alkotta zsűri előtt táncolnak, majd megkapják bizonyítványukat és egy kis ajándékcsomagot is, amiből idén már 50-et kellett készíteni. Vannak más különleges alkalmak is: a Csupaszív résztvevői gyakran ünneplik itt a születésnapjukat is, az itt megismert barátaikkal. Igazi közösség.

A kézműves foglalkozás 4 éve kezdődött, minden héten más feladat van. Jelenleg két önkéntes segíti Barbi munkáját, akikkel vasárnaponként beszélik meg a hétfői feladatot, másnap pedig közösen készítik elő a terepet, mielőtt megérkezik a nagy csapat. A program nagy körültekintést igényel.

„Régóta vezetek gyerekekkel kézműves foglalkozásokat, de ez kicsit más: az ő képességeik kicsit behatároltabbak. Vágni nem nagyon szoktunk, de imádnak színezni és festeni, gyurmázni, évente egyszer-kétszer pedig sütni is szoktunk. Most már nagyjából képben vagyunk, hogy mi működik és mi nem.”

Az első két évben még a zsidó ünnepeken próbáltak zsidó témákat is becsempészni az alkotásba, ám miután a csoport tagjainak nagy része nem zsidó, így mindenki számára túl furcsák voltak ezek a topikok. Ezért inkább összevonják az ünnepeket: a purimot a farsanggal, a karácsonyt a hanukával. 

A kézműves foglalkozást követő táncoknál már jobban jelen van a zsidó kultúra, hiszen izraeli zenére izraeli táncokat tanulnak. Sőt, még a segítség is Izraelből érkezik:

„Ugyanazokat a táncokat táncoljuk, de kis százalékban mindig újítunk. Van két izraeli lány, akik segítik a munkánkat. Olyan fantasztikus a csoport, hogy minden táncot, amit elsőnek táncolnak, olyan lelkesedéssel, odaadással csinálják, hogy mindez ránk is átragad. Olyan minden hétfő, mintha először jöttünk volna össze 14 éve. Ugyanaz a lelkesedés és ugyanaz az energia.”

Az önkéntesek amúgy is óriási szerepet játszanak a foglalkozás életében. Bárkit várnak és a segítség mindig jól jön, bármilyen is. Főleg a táncoknál kellenének még emberek, hiszen ott jobban kell bátorítani a résztvevőket, de nagy nehézség, hogy ebben az esetben az önkénteseknek is meg kell tanulniuk a lépéseket és bizony szerepelniük kell.

Barbi elmondása szerint egész napos foglalkozás igényel képzettség, de erre a néhány órára viszont nem szükséges.

„Mikor önkéntesek csatlakoznak hozzánk, mindig azt mondjuk, hogy semmi mást nem kell tenni, csak mosolyogni és szeretetet adni. Aztán jön majd a többi magától. Én mikor 14 évesen először kerültem kapcsolatba a csoporttal, megijedtem. Nem tudtam hogyan kell viselkedni, de aztán mindenki rájön, hogy ők egyszerűen tényleg őszinte emberek. Ugyanúgy kell velük foglalkozni, mint bármelyik gyerekkel. A nyitottság, a szeretet és az őszinteség abszolút működnek nálunk. Mára amúgy a csoport már jobban táncol, mint mi, jobban tudják a lépéseket, mindent megjegyeznek, sokszor én kérdezem tőlük, hogy mi a következő lépés, ha elfelejtem.” – mondja Pepe.

A segítség anyagilag is jól jön, hiszen a rendezvény minden költségét a Bálint Ház állja, a működési alapot a Judafesten gyűjtött pénzből biztosítják, amit az intézmény mindig a Csupaszívnek ajánl fel.

A Pepét és Barbit körbe vevő tömeg jól mutatja azt, hogy a Csupaszívvel mindenki nyer. Nemcsak a tagok mosolyognak szívből, hanem a szervezők is. „Mindig lelkesek, mindig örülnek nekünk, ha valamelyikünk nincs itt, akkor teljesen kétségbeesetten keresik, hogy hol van, mi történt vele.” – meséli Barbi.

„Én sokkal többet kapok, mint amennyit adok. A hétfő mindig egy nehéz nap, indul a hét, megbeszélések sora, meg kell tervezni a heti munkarendet, de mikor hétfőn bejön a csoportot, annyira nagy energia és szeretetet jön velük, hogy azonnal feltöltődöm. És ez egész hétre kitart. És most az új két segédlány is új energiákat hozott. Az önkéntesekből, tanárokból és résztvevőkből egy közösség jött létre. Úgy élünk, mint egy nagy család. Jó együtt lenni. Fantasztikus élmény. És az, hogy ez 14 éve tart, példaértékű. Ez Barbi és a többi csapattag munkájának az érdeme.” – mondja Pepe, aki szerényen csak egy ember érdemeit hagyja ki a felsorolásból: saját magát.

 

Nyomtatási kép
 
 
 
 
 
 

Sorsok Háza - Rangos beszélgetések a Bálint Házban

Közzétette: Bálint Ház – 2018. október 4., csütörtök