h k sze cs p szo v
28
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
1

 

 

 
5779. évi zsidó naptár
 
2019. augusztus 11.
Tisá beáv, az I. és a II. Szentély pusztulásának emlék- és böjtnapja

 

Boldog születésnapot, Bálint Ház! Isten hozott, JCC Budapest! 

Budapest | szerző: Kanicsár Ádám András | 2019. október 16. szerda 12:00 
 

Interjú Fritz Zsuzsával, a 25 éves Bálint Ház – vagyis JCC Budapest – igazgatójával

1994. október 16-án megnyitotta kapuit a Bálint Zsidó Közösségi Ház, ami egyedülálló központtá vált a magyar zsidó közösség számára. Az intézmény mindig mosolygós, mindig energiákkal teli vezetőjével, Fritz Zsuzsával az elmúlt 25 évről, a legfőbb célokról, a kihívásokról és a legnagyobb eredményekről beszélgettünk – és szóba jött egy óriási változás is, mely nemcsak új névvel és logóval, hanem új jövőbeli lehetőségekkel jár.  Boldog születésnapot Bálint Ház! Vagyis... JCC Budapest!

Kanicsár Ádám András - Bálint Ház: Milyen változások várhatók a Bálint Ház környékén?

Fritz Zsuzsanna: 25 évesek lettünk, programjaink egy része abszolút ennek az évfordulónak a jegyében telik. Szeptember 19-én volt egy gála estünk, ahova olyan embereket hívtunk meg, akik valamilyen módon kapcsolódtak a Bálint Házhoz az elmúlt 25 évben és akiknek hálásak is vagyunk, hogy itt voltak és itt vannak mellettünk. Külön köszönet alapítónknak és fenntartónknak, a JDC-nek; az épület tulajdonosának, a MAZSIHISZ-nek; és anyaszerveztünknek, támogatónknak, a MAZS Alapítványnak. 

A gálával egyben megnyitottunk egy állandó kiállítást a nagyteremben, mely a Centropa, a Fortepan és a Bálint Ház fotóit gyűjti össze. A képek a magyar zsidóság, a magyar zsidó közösség legutóbbi 100 évét ölelik fel.

Az évforduló jegyében a Bálint Ház brandje is megújul.

A Bálint Ház helyett a JCC Budapest elnevezés kerül az előtérbe, ezzel együtt pedig a logónk is megváltozik.

A JCC, vagyis Jewish Community Center, magyarul a Zsidó Közösségi Központ a világon mindenhol egyértelműen azt jelenti, hogy itt egy zsidó közösségi ház működik.

Ezzel a lépéssel szeretnénk a külföldről érkező turistákat, látogatókat és itt élő külföldieket is a Bálint Ház környezetébe vonzani. Ezzel párhuzamosan a programjainkkal is igyekszünk még jobban kiszolgálni a közösséget, még jobban megtalálni a módját, hogy hogyan szólítsunk meg különböző korosztályokat: fiatal felnőtteket, felnőtteket, gyerekeket, családosokat, időseket.

Idén megújult a Judafest Közösségi Fesztivál is. Új koncepcióval, új helyszínnel és új időpontban rendeztük meg, már részben a 25-ik évforduló jegyében. Sokkal több helyszín, nagyon sok partnerszervezet és nagyon gazdag program jellemezte az idei rendezvényt. A Kazinczy utcából a zsidó negyed központjába, a Klauzál térre költöztünk, a programoknak pedig az itt található különböző intézmények, galériák és kávézók biztosítottak helyet.

 

Ezzel az imidzsváltással és egy szinten betagozódással mennyire kap új helyet nemzetközi színen a Bálint Ház? Milyen lehetőségekkel jár mindez?

Sokkal világosabb lesz a Budapestre érkezőknek, hogy mit találnak a Révay utca 16-ban.

A JCC elnevezés szerte a világon jelzés a zsidó közösség számára.

Eddig is tagjai voltunk a Zsidó Közösségi Házak Világszervezetének és az Európai Zsidó Közösségi Házak Hálózatának, de úgy gondolom, hogy a JCC-vel még inkább odatesszük a homlokunkra, hogy nem egy elszigetelt zsidó közösségi ház vagyunk, hanem nagyon sok partnerintézményünk van mindenhol a világon.

 

Kicsit beszéljünk az elmúlt 25 évről! Mennyire alakultak ki saját közösségek ez alatt a 25 év alatt? Akár a kollegák, akár a látogatók között...

Nagyon-nagyon sok kis és nagy közösség jött létre a Bálint Házban. Sokan vannak, akik valamilyen programon vagy rendezvényen találkoztak nálunk és lettek barátok. A Bálint Ház csapata is egy ilyen közösség, ahol nagyon sokan nem csak kollégaként, hanem barátként gondolnak egymásra. Ettől is jó hangulatú a munka.

Nagyon sokan nőttek fel a Bálint Ház programjain, ma pedig már akár ők hozzák a gyerekeiket hozzánk vagy térnek vissza önkéntesként. Van olyan munkatársnőnk, aki kisgyerekként járt nálunk először, még a szülei hozták a családi programokra, majd nálunk lett madrich, és most ő az, aki a következő generációknak szervezi a programokat és a délutáni iskolát.

Ismerünk olyat, aki a konditermünkbe járt sportolni, majd talált magának más-más programokat, végül pedig egy közösséget. Ma azért jár vissza a Bálint Házba, mert itt talált meg azt a zsinagógai közösséget, aminek a tagjává vált.

Az idősek klubjában, a Shalom klubban is nagyon szoros közösségek alakultak ki. Együtt járnak kirándulni, együtt kártyáznak. Sok szülői közösség is született, az egyik jó példa erre a Táncoló Talpak tanfolyam, ahol az odajáró gyerekek szülei igazi baráti közösséget alkotnak és minden héten nálunk vacsoráznak. De beszélhetnék akár a kórusról, a közösségi színházról, vagy a Bálint klubról, a disputa klubunkról. Sok olyan kis közösség van, akik itt váltak közösséggé.

És persze van egy nagyobb közössége is a Bálint Házba járóknak. A Rangos beszélgetéseken nagyon gyakran látunk olyat, hogy egymásba karjaiba borulnak olyan emberek, akik évente egyszer futnak össze és itt találnak egymásra.

 

Mik voltak a legfőbb célok, mikor az intézmény 1994-ben megalakult? Mennyire változtak ezek az elmúlt 25 évben?

Amikor 1994-ben megnyitotta a kapuit a Bálint Zsidó Közösségi Ház, az volt a fő cél, hogy a kommunizmus után hirtelen szabaddá váló zsidó életnek legyen egy színtere. Hogy azoknak az embereknek, akik megtalálták az identitásukat és hirtelen elkezdtek azután érdeklődni, hogy mit is jelent zsidónak lenni, legyen egy közösségi tere, ahol ezt biztonságban megtehetik.

Alapvető volt, hogy ehhez kulturális alapok kellenek. Azok az emberek, akik valamilyen módon vallási szinten élik meg a zsidóságukat, a zsinagógában megtalálták a hitüket. De a magyar zsidóság nagy részére ez nem igaz, ők inkább kulturálisan tartják magukat zsidónak. Ezért lett számukra jó helyszín a Bálint Ház, ahol nagyon sok kulturális programon keresztül élhetik meg az emberek az identitásukat.

Ez máig így van. Az évtizedek során inkább az változott meg, hogy hova kerültek a hangsúlyok.

Egyre inkább a közösség lett a fontos, hogy közösséget építsünk, hogy egy fenntartható közösségi házat üzemeltessünk, amelyik nem csak programokat nyújt, hanem lehetőségeteket biztosít a közösségi tagjainknak arra, hogy bevonódjanak, és ők is velünk együtt építsék ezt a közösséget.

A mai napig azt gondolom, hogy leginkább ez a célunk.

Ennek pedig jó eszközei lehetnek a közösségi és kulturális programok és a különböző fesztiválok, amiknek a kapcsán meg tudunk szólítani olyan újabb embereket, akik egyébként nem igazán találták meg az útjukat a zsidó közösségben.

A hangsúlyok áthelyeződtek, de a missziónk mindenképpen az maradt, hogy a zsidó közösségi ház a közösség számára egy központi, biztonsági tér legyen, ahol az emberek könnyen és mindenféle feltartások nélkül megtalálják az útjukat.

 

Mik voltak útközben a legnagyobb kihívások? Mennyire volt nehéz ezt a közösséget beterelni a Bálint Házba?

A legnagyobb kihívás mindig is az volt, hogy a közösség azon tagjait, akik általában nem, vagy csak nagyon csínján nőttek fel a zsidóság tudattal, hogyan tudjuk behozni, és megmutatni nekik azt, hogy ez egy remek közeg arra, hogy kísérletezzenek a zsidóságukkal és feltegyék a kérdéseiket

Az volt a nehéz, hogy ezeket az embereket elhozzuk a küszöbig. De amint átlépnek ezen a küszöbön, utána már nincs probléma, mert millió lehetőségük van arra, hogy találjanak valamilyen szórakoztató, izgalmas, mély programot vagy kapcsolódási pontot.

Az utcafesztiválok vagy a Zsidó Filmfesztivál azért különösen fontosak, mert ezekkel is meg tudunk szólítani olyan embereket, akik esetleg még nem jöttek el a Házba.

Nagy kihívás a programok, a ház és az intézmény fenntartása. Hogy hogyan tudjuk fejleszteni ezeket, hogyan tudunk folyamatosan új és új forrásokat, út ötleteket találni. Hogyan tudunk anyagi biztonságot teremteni és hogyan tudjuk újra és újra megújítani magunkat. Hogyan tudunk alkalmazkodni a folyamatosan változó igényekhez. Hiszen a közösség is folyamatosan változik, ezáltal újabb és újabb kihívásoknak és igényeknek kell megfelelni. Meg kell találni az új fajta ritmust és ütemet, amiben újra és újra értékeljük saját magunkat és újra és újra alkotjuk az utat. Ez mindig kihívás.

 

Minden bizonnyal nagyon nehéz visszatekinteni 25 évre, de vannak olyan teljesítmények, amiket kiemelnél ebből az időszakból?

Hát sok! Sok kisebb és nagyobb siker van, amikre büszkék vagyunk. Vannak olyan konferenciák és programok, amiket mi hoztunk létre. Nagyon büszkék vagyunk a Judafestre, ami egy egyedülálló zsidó közösségi fesztivál, és a Zsidó Filmfesztiválra, amit mi indítottunk el, és ami mára az egyik legsikeresebb filmfesztivállá vált Budapesten.

Nagyon nagy siker minden jellegű kooperáció a közösségen belül. Számos olyan rendezvényt indítottunk útjára, ami ma már akár a Bálint Ház nélkül is megállná a helyét. Ilyen például az Üvegplafon sorozat, ami a nők társadalomban betöltött státuszáról szól. De sok más olyan társadalmi egyenlőséget inspiráló programot szerveztünk, amik szintén példaértékűek. Nálunk volt például az első hajléktalan összművészeti fesztivál.

A zsidó közösségen belül kiemelkedő lehet a Savuot éjszakai program, ami nagyon pluralista, nagyon sokszínű módon mutatja be a zsidóságot a nem zsidóknak és zsidóknak egyaránt. Ez is egyedülálló Magyarországon.

Kiemelném még a Hanukatalizátor-díjat, amit mi alapítottunk, és ami a zsidó közösségi teljesítményt értékeli és díjazza, ezzel inspirálva a zsidó közösség egyéneit és kezdeményezéseit arra, hogy mutassák meg magukat a közösségben.

 

Mennyire fontos a Bálint Ház számára, hogy a nem zsidó közönséget is elérje? Akár edukatív szerepet vállalva, akár egyszerűen közelebb hozva két közösséget?

Mindenképpen különlegesek vagyunk abban, hogy abszolút nyitottak vagyunk. Mindig is fontosnak tartottuk, hogy amennyire lehet, nyitva álljanak a kapuink, mert a magyar társadalomban nagyon fontos, hogy bárki bejöhessen hozzánk. Nem akartuk, hogy hozzánk csak zsidók jöhessenek be. Emiatt pedig sok olyan ember is betalál hozzánk, akik nem tartoznak szorosan a zsidó közösséghez, de érdeklődnek, vagy van kapcsolódásuk valamilyen módon hozzánk. Vagy egyszerűen tényleg meg akarják nézni, meg akarják tanulni, hogy mi az a zsidóság, és mi az a zsidó kultúra. Ez pontosan arról szól, hogy kirakat vagyunk: a Bálint Ház részben arról is szól, hogy megmutassuk a zsidóságot.

Persze a fő cél az, hogy a zsidó közösséget mozgassuk meg és katalizáljuk a zsidó közösség építését. De számomra az is ugyanolyan fontos, hogy közben magunkat is megmutassuk, mert alapvetően nyitottsággal lehet tanítani a társadalmat. Azzal, hogy nem titkolózunk. Mert semmi olyan dolog nincs, amit nem lehet megnézni, amit nem szabad látni. Hiszen éppen azt akarjuk, hogy elinduljon egy egészséges dialógus a zsidó közösség és a többségi társadalom között.

A végére egy klasszikus kérdés: mit kívánsz a következő 25 évre?

A következő 25 évre azt kívánom, hogy legyünk képesek újra és újra megújulni aszerint, ahogy a közösség igényei is megújulnak. Hogy meg tudjuk teremteni azt az anyagi biztonságot, ami fenntarthatóvá és folyamatosan fejleszthetővé teszi a közösségi házat és annak tevékenységét. És hogy meg tudjunk újulni fizikailag, hogy sikerüljön támogatókat szerezni arra, hogy a Ház, ami kezd elöregedni, szebb, áttekinthetőbb, átláthatóbb és még vonzóbb lehessen.

 

Nyomtatási kép