h k sze cs p szo v
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2

 

 

 
5780-81. évi zsidó naptár
 
2020. Július 30.
Tisá beÁv (Áv 9.)

2020. Szeptember 19.
Ros Hásáná (Tisri 1.)


2020. Szeptember 28.
Jom Kipur (Tisri 10.)


2020. Október 3.
Szukot (Tisri 15.)


2020. Október 11.
Szimhát Tóra (Tisri 23.)


2020. December 11-18.
Hanuka (Kiszlév 25.)

 

"Két nagyon különböző női sors, két nagyon határozott karakter"

Budapest | szerző: Kanicsár Ádám András | 2019. december 11. szerda 15:00 
 

Rangos Katalin novemberben két nagyszerű embert is vendégül látott a színpadon. Pataki Ági modell, üzletasszony és producer mellett az este másik főszereplője Péterfy-Novák Éva, napjaink egyik legsikeresebb írója volt. Mindenki arra számíthatott, hogy két nagyon különböző embert ismerünk meg, ám kiderült, hogy a két nőben több közös van, mint gondolnánk.

A beszélgetés elején maga Rangos is így gondolkodott: „Két nagyon különböző női sors, két nagyon határozott karakter” – konferálta fel a két nőt. Ekkor még senki sem sejtette, hogy a találkozó az eddigi legvidámabb és legkötetlenebb Rangos beszélgetés lesz, ami gyorsan hajlik majd át egy barátnői csevegésbe, ahol nem csak a színpadon ülők érzik magukat barátok között, hanem a közönség is.

Az este különleges koncepcióra épült: Rangos a 70-es évektől kezdve évtizedenként ugrott egyet, megkérve a producert és az írónőt, hogy meséljék el, éppen mit is éltek át. Mindenki két külön életútra számított, ám meglepően sok volt az közös pont.

Munkáscsalád és modellkarrier

Ám még nem 1970-ben, amiről Péterfy-Novák még keveset tudott mesélni: hiszen ekkor csak egy kislány volt, aki épp megnyert egy matekversenyt és sokat focizott. „Apukám olvasztó volt, anyukám pedig daruvezető. Igazi munkáscsalád. Nagyon büszke voltam rá. Mikor megfőzték a műhelyben a kávét, rátették a kulacsra és úgy emelte fel magához a daruval, hogy egy csepp sem ment ki belőle. Akkor ilyenekkel szórakoztak – más dolguk nem volt.”

Az apja igazi munkás volt: még az újságban is szerepelt sztahanovistaként és élmunkásként. Éva szerint egyik gyereke is ráütött: ugyanolyan örökmozgó és még a járásuk is egyezik. De pont ez mondható el édesapja Erdélyben maradt testvérének fiairól is. Valóban izgalmas család.

Pataki a 70-es évekkel kapcsolatban már nem a gyerekkoráról mesélt – inkább fényes karrierje kezdetéről:

„Akkortájt kezdtem el felmászni a falra a Kálvin téren.”

– célzott Magyarország talán egyik leghíresebb plakátjára. Véletlenül lett modell, ami nem meglepő, hiszen akkoriban senki sem választotta direkt ezt a szakmát: „Normális embernek nem jutott eszébe, hogy modell legyen. Csak annak, akit véletlenül berángattak a szakmába, mint engem.”

A fiatal Ágnes akkoriban spanyol-német tolmácsként dolgozott, és egy delegációnak szervezett le egy divatbemutatót a Rotschild-szalonba, ahol volt szerencséje megismerni az akkor már legendásnak számító Rotschild Klárát. Aki aztán el sem engedte: „Olyan lányokat választott, akik a színpadon el tudták hitetni, hogy úrilányok. Akikről el lehet hinni, hogy rózsaszín szobában nőttek fel a Rózsadombon.” A Rotschild-szalon nem csak karriert biztosított Patakinak, hanem kivételes élményeket is: „Volt egy kis sziget, ami máshogy működött. Itt az ember vizuálisan is olyan tapasztalatokkal gazdagodhatott, amikkel máshol nem.”

Maszekolás és tisztességes munka

1980-ról már Péterfy-Nováknak is volt mesélni valója. 46 kilós volt, épp túl egy nagy szerelmi csalódáson. Érettségi után kozmetikusnak állt, majd az Egyasszonyban megismert Zsuzsika születése után otthon varrni és maszekolni kezdett. A saját maga által készített farmerdzsekiket abba a Váci utca 10-ben található butikba vitte, amihez ekkoriban már Pataki Áginak is volt kötődése. Meg is volt az első közös pont. A maszekolásnak hála jól élt:

„Ahhoz képest, amilyen családból jöttem, és amihez szoktam, gazdag voltam. Megvehettem, amit megkívántam és autóm is volt.”

A jólét viszont kemény munkával járt: „Éjszakánként varrtam, majd jöttem Budapestre a Kispolskival, hogy megszerezzem az anyagot, amiért Rothschild Klára külföldre ment. Én nem mentem ki külföldre, hanem adtam egy-kétezret a kötöttáru gyárban a raktárosnak és kaptam olyan anyagot, amit ők nyugatra szállítottak.”

Rangos érdekes kérdést vetett fel: hatással volt-e a férjével való kapcsolatára az, hogy Éva ilyen jól keresett. Majd ebből még érdekesebb kérdés született: „Kell a férfiaknak, hogy felnézzenek rájuk?” Erre végül Pataki reagált: „Ebben nem szabad általánosítani, még ha statisztikailag erre egy markáns válasz is jönne ki. Emancipált nőként nem lehet erre válaszolni.” A komoly válasz komolyságát csupán az tompította, hogy mindhárom emancipált nő közben túl nagyokat nevetett a színpadon – a közönséggel együtt.

A kemény munka Patakit sem kerülte el a 80-as években – igaz, mindig szorgalmas volt: „Rám mindig az volt jellemző, hogy dolgos vagyok, rendes vagyok, kötelességtudó vagyok. Jó tanuló voltam és mindig elvégeztem a munkát. Modellként is ezért lettem olyan sikeres, amilyen lettem. Sok más szép lány futott még, de én töltöttem a legtöbbet a szakmában, 20 évet. A nagy kérdés, hogy a második tíz évet hogyan tudtam lehúzni; mikor már sokkal szebbek, sokkal fiatalabbak, sokkal másabbak voltak a lányok. De valószínűleg azért, mert azt is rendesen csináltam. Minden szakmát rendesen csináltam. Még azt is, ahol a külső a meghatározó, és azt gondoljuk, hogy csak az a meghatározó. De valójában azokban is számít, hogy hogyan végzi el őket az ember.”

És Ági máig modellkedik. Vagyis újra modellkedik. „Nincs ember, aki annyit kérkedne a korával, mint Ági.” – jegyezte meg nevetve Rangos, immár végképp barátnői beszélgetéssé avanzsálva az estét, persze ezzel cseppet sem csökkentve annak értékét. –

„Mikor megláttam a plakátot a Kálvin téren és elhívtam egy beszélgetésre, azzal kezdte, hogy a 68-ik születésnapján fotózták.”

Ám Pataki szerint ha nem 68 évesen kérik fel, hanem fiatalabban, el sem vállalja a plakátot: „Ez benne a poén. 40 évesen elvállalni egy ilyen felkérést, nem egy nagy bátorság, de 68 évesen elvállalni, ahhoz már kell gondolni valamit.”

Ettől a ponttól kezdve pedig kikerülhetetlenné vált az idősödés témája – illetve az idősödés vállalása: „A mi korosztályunkban már benne van az, hogy jól néz ki, és akár festetlen hajat is visel.” – vetette fel Rangos, hozzátéve, hogy a festetlen hajat ő sem vállalná. Ezzel nem volt egyedül a színpadon. „A festetlen hajtól azért még távol vagyok.” – mondta Pataki, akire egyszerűen, csendesen, de egyértelműen kontrázott rá Péterfy-Novák: „A festetlen hajtól én is be vagyok szarva.”

Rossz emlékű rendszerváltás

A korosodás témája után a rendszerváltásban találtuk magunkat, ami Patakinak és Péterfy-Nováknak sem volt jó emlékű időszak. Pataki üzlettársaival már több üzletet is vezetett, de volt konfekció üzemük és bőrdíszműves műhelyük is. Jól ment a szekér, de hamarosan megnyíltak a határok és beözönlöttek a multik: „A kicsiben termelő cégek addig prosperáltak és ahhoz voltak szokva, hogy fent vannak a társadalmi ranglétra tetején. Majd szépen lassan elkezdtek lecsúszni.

Két választásunk volt: vagy betagozódunk és megpróbáljuk felvenni a versenyt a beáramló cégekkel szemben, vagy feltesszük a kezünket és kiszállunk, azt mondva, hogy megöregedtünk és ez nem nekünk való. A másodikat választottuk.”

Az az időszak elsősorban nem az anyagiak miatt volt nehéz. Inkább az alkalmazottak elbocsátása rázta meg őket, amit viszont néhány év után nem lehetett elkerülni. „Nagyon megviselt minket a sorsuk azoknak, akik ki voltak szolgáltatva nekünk, vagy a rendszernek.”

Péterfy-Novák hasonlóan élte meg azt az érát. Ő leginkább gyerekruhákkal kereskedett. „Ugyanez volt: a varrodában dolgozókért megszakadt a szívünk, egy-két évet ráhúztunk, de elengedtük ezt.”

Péterfy-Nováknak ekkoriban kellett szembenéznie lánya, Zsuzsika halálával is. Az abúzus kapcsolat, a súlyosan beteg gyermek és annak elvesztése miatt különösen kegyetlen sors jutott Évának, aki mégis sikeres, boldog nőként ült a színpadon. „A kérdés, hogyan lettél ilyen normális?” – kérdezte Rangos.

„Kicsit hátra kell lépned és a távolból nézned a helyzetet. De ezt ösztönösen teszed. Mikor ez megtörtént velem, nem arra gondoltam minden nap, hogy hogyan lépjek hátrébb és hogyan tartsam távol ezt magamtól. Ez ösztönösen alakult ki. Teszed a dolgod, monoton módon, kicsit, mint egy droid, mint egy robot, és próbálsz nem bőgni a nap 24 órájában. Majd ezt megszokod, a mindennapjaid részéve válik, és akkor erős leszel.”

„Ha egészségesen születik a gyereked és a férjed nem ver, akkor lesz könyved?”

– merült fel a kérdés. „Nincs. Biztos, hogy nincs.” – hangzott el a válasz. – „Nem vagyunk egyformák. Van, aki őstehetség és anélkül is tud írni, hogy megélne valamit. Nekem közöm kell, hogy legyen az érzéshez.”

Az nem volt titok, hogy Péterfy-Nováknak nem jutott harmonikus élet – de kérdés, hogy harmonikus élet jutott-e Patakinak. A producer szerint ma már ezt nehéz megállapítani: „Minél messzibbről nézel vissza, minél idősebb vagy, annál rövidebbnek tűnnek azok az időszakok, mikor valamilyen drámát éltél át.” De dráma mindenki életében van, tette hozzá: „Mindenki megél boldogtalan időszakokat, akármilyen csillogásban, akármilyen rivaldafényben él. Ezeket nem lehet megúszni. De ez szerencse. Mert ha ezeket nem éli meg az ember, akkor nem tudná, hogy milyen a jó.”

Elvált nők klubja és szerelem

Közben szép lassan áteveztük a 2000-es évekre. „Biztos épp váltam vagy férjhez mentem” – mondta nevetve Péterfy-Novák, amire Pataki rá is kontrázott: „Nekem is volt 3 férjem, nehogy azt hidd, hogy csak te tudtál annyit összeszedni!”

Ekkor már Rangos is rávilágított, amit már mindenki érzett: „Ti sok mindenben vagytok hasonlóak” – amit Pataki csak még egy érdekességgel és közös ponttal toldott meg: „Ha tudnátok, hogy kozmetikus tanuló is voltam!”

A 2010-es évek Péterfy Nováknak a szerelmet hozták: „2009-ben úgy gondoltam, hogy felnőttek a gyerekek, én végigdolgoztam az életemet, most egyetemre megyek és beiratkoztam a miskolci bölcsészkarra.” Itt ismerte meg férjét, Péterfy Gergelyt, akinek feliratkozott a kurzusára. Késve érkezett, a tanár úr pedig már az óra alatt bejelölte Facebookon – igaz, utána még hónapokig nem volt szó szerelemről. „Ez pedofília, nem?” – kérdezte Rangos, de Péterfy-Novák érdekes információval választ: „Öt évvel vagyok idősebb nála.” Ezekután pedig már valóban csak Pataki válasza hiányzott a barátnői hangulat tovább építéséhez: „Ezt nem hiszem el. Öt évvel vagyok idősebb a férjemnél.”

És ebben a hangulatban is végződött az este.

„Éva, ha az embernek ilyen sok férje lesz, jó író lesz belőle?”

„Ági, nem írunk valamit?”

„Én inkább filmet forgatok erről.”

 

A következő Rangos beszélgetések vendége Eszenyi Enikő. További információk és jegyek itt!

 

Nyomtatási kép