h k sze cs p szo v
27
28
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

 

 

 
5780-81. évi zsidó naptár
 
2020. február 10.
Tu biSvát, a fák születésnapja

 
2020. Március 10.
Purim (Ádár 14.)


2020. Április 9.
Pészáh (Niszán 15.)


2020. Május 12.
Lag Báomer (Ijjár 18.)


2020. Május 29.
Sávuot (Sziván 6.)


2020. Július 30.
Tisá beÁv (Áv 9.)


2020. Szeptember 19.
Ros Hásáná (Tisri 1.)


2020. Szeptember 28.
Jom Kipur (Tisri 10.)


2020. Október 3.
Szukot (Tisri 15.)


2020. Október 11.
Szimhát Tóra (Tisri 23.)


2020. December 11-18.
Hanuka (Kiszlév 25.)

 

"Nagy váltás küszöbén állunk" 
Budapest | szerző: Kanicsár Ádám András | 2020. március 28. szombat 13:00
 

Interjú Kenesei Marcellel, a Bálint Ház adományszerzésért és stratégiaalkotásért felelős igazgatóhelyettesével

Kenesei Marcell nagy kihívás előtt áll – az ő feladata, hogy a jövőben a JCC Budapest - Bálint Ház némiképp függetlenedjen és saját erőből tartsa el magát. De mit jelent ez a függetlenedés pontosan? Miért nincs veszélyben az intézmény jövője? És hogyan lehet bárki támogató, akár pénz nélkül is? Többek között ezekről a témákról beszélgettünk az új igazgatóhelyettessel.

Kanicsár Ádám András: Miért felelsz most jelenleg a Bálint Házban?

Kenesei Marcell: Január 6-a óta vagyok a Bálint Ház tagja, az adományszerzésért és stratégiaalkotásért felelős igazgatóhelyettesként dolgozom. Az a feladatom, hogy a Bálint Házat újabb és újabb forrásokhoz és partnerségekhez segítsem, illetve hogy közösen megalapozzuk a Bálint Ház megújulását és következő 25 évét.

Nyolc éven át a Centropa Alapítvány magyarországi vezetője és nemzetközi igazgatóhelyettese voltam. A Centropa egy bécsi, budapesti és hamburgi központú, zsidó történelmi és oktatási központ, ami zsidó családi történeteket gyűjt össze Közép- és Kelet-Európából, illetve fényképeket digitalizál, az így összegyűlt anyagokból pedig különböző oktatási anyagokat készít és tanári szemináriumokat szervez.

Hogy kerültél pontosan a Bálint Házhoz? 

Fricit [Fritz Zsuzsanna, a Bálint Ház igazgatója – a szerk.] régóta ismerem, ő volt az első judaisztika tanárom a Lauderben, de vannak közös élményeink a nagy szarvasi időkből is. De a Haver Alapítványnál is – aminek jelenleg a kuratóriumi elnöke vagyok – sokszor dolgoztam Fricivel. Azért keresett fel, mert a forrásteremtés területén már több mint egy évtizedes tapasztalatom van. A pályázatírás mellett a Centropa igazgatóhelyetteseként és magyarországi igazgatójaként sokat jártam az Egyesült Állomokba az akkori főnökömmel, ezért van némi tapasztalatom az amerikai adományszervezés területén is.

Ez azért lényeges, mivel nagy váltás küszöbén állunk: a Bálint Ház egyre inkább önállósodni készül.

Az amerikai JDC [American Jewish Joint Distribution Committee – a szerk.], ami évek óta a Bálint Ház fenntartója, egyre inkább hátrébb lép. Már nem csak úgy küldi a pénzt, hanem segítséget nyújt abban, hogy velük együttműködésben egy amerikai adománybázist építsünk, kialakítsunk egy saját támogatói hálózatot és saját forrásokat teremtsünk. Ezért újra kell gondolni a szervezeti struktúránkat, azt, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtunk, milyen formában, és el kell kezdenünk a potenciális magyar támogatók felé fordulni. Ennek a munkának az összessége hullott az ölembe.

Ez egyszerre hallatszik kicsit ijesztőnek és lelkesítő feladatnak. Merre mozdul a mérleg?

Én mindig azt mondom, hogy általában azok az igazán lelkesítő feladatok, amik igazi kihívást nyújtanak. Azok a feladatok kevésbé szokták izgalomba hozni az embert, amik unalmasak, megszokottak és a komfortzónákban mozognak. Viszont amiknél szükség van kreativitásra, amikhez nagyon sok energia és ötlet kell, azok lelkesítők, hiszen azzal kecsegtetnek, hogy valami olyat lehet létrehozni, ami egy kicsit új és egy kicsit több, mint ami eddig volt.

Az ijesztő szót nem szeretem. Vannak szürkezónák, van, hogy nem tudjuk, hogy mit hogyan tudunk megvalósítani, és nagyon sok az elvárás is azzal kapcsolatban, hogy mit tudna elérni a Bálint Ház, de én inkább úgy tekintek a feladatra, mint egy óriási lehetőségre, ami rengeteg potenciált rejt magában.

A Bálint Ház esetében ez nagyon érdekes kihívás.

Én, és sokan mások is úgy látják, hogy nagyon stabil alapokon áll, mind értékekben, mind közösségi elérésben, ami egészen egyedi.

Nézzük csak meg Kovács András tanulmányát a zsidóságról: ebben a Bálint Ház az egyetlen olyan nem vallási szervezet, amivel kapcsolatban szociológiailag is kimutatható, hogy miként viszonyul hozzá a közösség. És bár erősek az értékei, ennek ellenére mégis úgy gondoljuk, hogy még rengeteget tudnánk tenni azért, hogy még jobban elérjük az embereket, és a nem vallásos, vagy szekuláris zsidóságnak is tudjunk olyat nyújtani, ami nemcsak a zsidó közösséget erősíti, hanem összességében a társadalmat is.

Akkor nem csak arról van szó, hogy pénzt keressetek és ez az önállóság megszülessen, hanem hogy még jobban megfogjátok a zsidó kultúrát és még többeknek adjátok azt át?

Én inkább azt mondanám, hogy a pénz egy következmény. Nem helyes úgy kiindulni az adományszervezésből, hogy pénzt akarunk. Nem pénzt akarunk, hanem kialakítani egy tevékenységet, ami olyan erőforrásokat tud megmozdítani, ami megmozdítja az embereket. Az emberek megmozdításával pedig más források is jönnek. Tehát a pénz mindig egy következmény.

A kultúra valóban egy kulcsszó, de én mellé tennék egy fontosabbat: a közösséget. A zsidó kultúra valóban nagyon fontos, a közösségépítés egy eszköze, amivel a zsidó hagyományt és kultúrát olyan módon tudjuk az emberekhez eljuttatni, hogy az vonzó legyen. De igazság szerint ez is egy eszköz ahhoz, hogy igazi közösségi élet jöjjön létre Magyarországon. Olyan, ami jobban bevonja az embereket, ami segít minket abban, hogy ne csak együtt legyünk egyének, hanem számíthassunk egymásnak közösségi szinten is. Ezt amúgy mi sem mutatja jobban, mint a jelenlegi krízis.

Nemcsak a krízis miatt van szükségünk közösségre, hanem hogy példát mutassunk az egymásrautaltságban és a szolidaritásban.

Úgy gondolom sok magyarországi zsidó gondolja ezt így.

A számok is ezt bizonyítják. Azt szokták mondani, hogy százezer magyar zsidó van, ennek körülbelül tíz százaléka kötődik valamilyen szinten a valláshoz. A többieknek vagy egyáltalán nem fontos a kötődés, vagy fontos lenne, de nem találták meg még a módot rá. A Bálint Házban azt akarjuk közösen elérni, hogy megértessük, miszerint a zsidóság nemcsak vallás, több annál. Arról szól, hogy az emberek közösséget alkotnak és értékek alapján cselekszenek. Ezt akarja a Bálint Ház nem is létrehozni – hiszen ez már létrejött –, hanem megerősíteni és még többek számára eljuttatni.

Ha valaki most olvassa ezeket a sorokat, lehet megszólal benne a vészharang, hogy most az történik-e, hogy a Bálint Ház alól kihúzzák a talajt, és valahogy meg kell élnie a jövőben...

Nem, ez a helyzet nem azt jelenti, hogy kihúzzák a Bálint Ház alól a talajt. Inkább azt jelenti, hogy a szülők, aki felneveltek egy gyereket és megadtak neki mindent, annak a gyereknek most lehetősége van rá, hogy saját lábára álljon és még többet tegyen. Hogy még jobban felmérje az igényét annak a közösségnek, akihez szólni akar, valamint még reszponzívabb legyen azokra az emberekere és arra a közegre, amiben él. Emellett még önállóban tudja alakítani a saját jövőjét, még biztosabbá tegye a működését.

Ha ezt megtesszük, és egy több lábon álló szervezetté válunk, akkor, ha bármi történik a JDC-vel – ami egyébként egy elég nagy szervezet –, nem leszünk csak rájuk utalva, hanem sokkal inkább emberek közösségére. De a JDC mindig ott fog maradni stratégiai partnerként és támogatóként is a Bálint Ház mellett, fontosak vagyunk egymásnak.  

Emellett a JDC nagyon meghatározó szerepet játszik abban, hogy ezt a támogatói bázist kiépítsük – úgyhogy pont az ellenkező az igaz.

Nem a talajt akarják kihúzni alólunk, hanem meg akarják azt erősíteni, jobban le akarják betonozni a földet, amin a Bálint Ház áll. Azért, hogy ne legyünk olyan nagy függésben egyetlen szervezettől.

Említettél megannyi szervezetet, a Laudert, a Szarvast... Eddig pontosan hogyan kötődtél a zsidó közösséghez?

Csak 13 éves voltam, mikor egyáltalán világossá vált számomra, hogy zsidó származású vagyok. A legkisebb gyerek vagyok, van egy bátyám és egy nővérem. 13 évesen kerültem a Lauderbe, számomra az volt mindennek a kezdete, hiszen ott kezdtem el érdeklődni a zsidóság után. Előtte nem is tudtam, hogy zsidók vagyunk, utána pedig szinte más sem érdekelt. Úgyhogy a Lauder miatt elkezdtem Szarvasra járni, aktívan közreműködtem a Haver Alapítványban és minden fajta kezdeményezésben vettem részt. Amikor megalakult az Izraeli Kulturális Intézet, gyakorlatilag az volt az első munkahelyem – Stockholmban egy évig voltam ösztöndíjas a Paideia Intézetben. Nagyon beszippantott ez a világ.

Volt bennem egy kényszer, egy mozgatórugó. És ez azt mondta nekem, hogy valamit tennem kell azért, hogy felélesszük a zsidóságot. Még ha nem is azt, ami a háború vagy kommunizmus előtt volt. A zsidóságnak rengeteg olyan értéke és hagyománya van, ami a modern világba is átmenthető. Meg kell próbálnunk mindent megtenni azért, hogy valahogy fenntartsuk, mert olyan értékeket őriz és olyan értékeket lehet belőle megtanulni, ami a modern szekuláris ateista emberek számára is nagyon hasznosak lehetnek.

A másik fontos kérdés az ősökről való elmélkedés.

Mindenki szokott az élete egy szakaszában azon gondolkodni, hogy honnan származik és hogy az ősei mit csináltak, hogyan éltek.

Még ha mi nem is pontosan ugyanazt csináljuk, amit ők egykor, de mégis van abban egy szépség, hogy valami, amit zsidóságnak hívunk, több ezer éven át összetartott közösségeket vagy egy közösséget. Nagy kár lenne, ha ez kárba veszne a huszadik század olyan eseményi miatt, amik a zsidóságon kívül álltak.

Ahogy érzem, a Bálint Ház számodra egy tökéletes helyszín ahhoz, hogy megvalósítsad ezeket a célokat, amik ezek szerint már gyerekkorod óta benned vannak...

Mindig is nagyon lelkesen végeztem a munkám, olyan tempóban csináltam, ahogy csak tudtam. De valahogy volt bennem egy olyan gondolat, hogy a következő munkahelyem nem lesz köthető a zsidósághoz. Ez inkább egyfajta érzés volt – hogy biztosan akarok majd váltani. És pont nem így lett.

Amikor megtalált a Bálint Ház, úgy gondoltam, hogy ennél tökéletesebb lehetőség nem hullhatott volna az ölembe.

Segíthetek a következő 25 év megtervezésében és ez nagy dolog. Hiszen most volt 25 éves a Bálint Ház. Rengeteget tett a magyar zsidó közösségért, és ha belegondolunk, hogy az elmúlt negyed évszázad alatt mekkora utat tett meg a magyar zsidóság, az nagyon inspiráló lehet arra nézve, hogy a következő 25 évben még mit érhetünk el.

Ma hogyan tudja valaki támogatni ebben az új helyzetben a Bálint Házat, akár ha cége, szervezete van, akár ha magánember?

Többféle módon is. Mindig azt mondom, hogy ehhez mindenkinek megvan a saját útja. Az egyik és a legfontosabb, hogy ismerkedjenek meg a programjainkkal és nézzék meg, hogy mit tud nyújtani számukra a Bálint Ház. Vannak családosoknak, fiatal felnőtteknek, időseknek vagy gyerekeknek szóló programok is. Tehát nagyjából minden korosztályt lefedünk és mindegyiket lehet külön-külön is támogatni. Ezeken mind részt lehet venni. Emellett vannak támogatói kártyáink is, amikkel különböző szolgáltatásokhoz lehet hozzájutni, például edzhetnek a konditeremben, vagy az Éden játszóházban ügyelünk a gyerekeikre. Ezek természetesen jelenleg a vírus időszaka alatt szünetelnek.

Ebben a krízis helyzetben rengeteg online programot tervezünk. Az emberek otthonukban tarthatnak majd például Széder esteét, amihez mi virtuálisan adjuk a keretet. Segítünk abban, hogy ha fizikálisan nem is tudnak találkozni, a kis közösségek mégiscsak összekapcsolódhassanak egymással.

Ezeket a programokat külön-külön is lehet támogatni, előfizethetünk akár éves szinten programokra vagy tagságokra.

De nem csak pénzzel lehet támogatni a Bálint Házat.

Sokan támogatnak már minket szakértelemmel, kapcsolatokkal, ötletekkel vagy egyéb pro bono módon.

Ez az, ami igazán izgalmassá tehet egy közösséget – hogy nemcsak a pénzről szól, hanem mindenki azt tesz bele, amit tud, amiben erős vagy amit éppen meg tud osztani másokkal. Ha sokan a különböző erőforrásaikat különböző módon meg tudják osztani egy térben, akkor minél többen tudják megosztani, minél többféleképpen, annál többet vehet ki belőle a közösség.

Így akit érdekel a Bálint Ház bármilyen programja vagy tevékenysége, elsősorban keressen engem, és megtaláljuk a segítségnyújtás megfelelő módját.

Hogy állsz a koronavírus miatt kialakult szituációhoz? Mennyire veszélyezteti a jövőbeli terveket? Most hogy nem lehet bemenni az intézményben, hogyan segíthet az ember?

A Bálint Ház nincsen egyedül ebben a szituációban, köszönhetően annak, hogy már van egy erős zsidó közösség Magyarországon és világszerte. A JDC kezdeményezésére elkezdtünk egyeztetni más zsidó szervezetekkel, a Szarvasi Táborral, a Mozaik Hubbal, a Mazsihisszel és sokan másokkal, arról, hogy mi az, amit össze tudunk adni, mint közösség, hogy hogyan tudunk segíteni azokon, akik rászorulnak vagy hogyan tudjuk esetleg erősíteni a kapcsolatot ebben a helyzetben

Nyilvánvalóan ez a szituáció felforgatta rengeteg tervünket.

Minden eseményünket, programunkat és kezdeményezésünket, ami fizikai találkozáshoz és a Bálint Házhoz, mint térhez volt kötve, határozatlan időre lemondtuk, mert számunka is a közösségünk tagjainak az egészsége a legfontosabb.

Ezt mi hamarabb tettük meg, minthogy erre külön állami határozat született volna. A látogatók jelenleg úgy tudnak minket támogatni, hogy megnézik, mik azok a programok, amiket a következő hetekben rendelkezésükre bocsátunk. Kövessék ezeket minél többen és osszák meg – minél többen megosztják ezeket a tartalmakat, annál több emberhez jutnak el a programok.

Adományszervezés tekintetében szerencsés szituáció, hogy mivel nagyrészt támogatásokból élünk, a 2020-as költségvetésünk már megvan, a Bálint Ház dolgozóinak a megélhetése kevésbé került veszélybe, mint másoknak, akik elvesztették a munkájukat. És az online térre átszabott programjainkkal programtartóink számára is szeretnénk felületet és bevételt is biztosítani.

Viszont amit a kialakult helyzet érzékenyen érinthet, az a 2021-re szervezett adományszervezési munkánk, ugyanis nem tudjuk, hogy arra milyen hatással lesz. Hogy Magyarországon és a világban milyen mélységű és kiterjedésű a gazdasági válság, az a jövő titka. Mi azon dolgozunk, hogy a szituáció negatív hatásait csökkentsük. Egyelőre csak azt tudom mondani, hogy reméljük, nem fogja mindez túl érzékenyen érinteni a 2021-es évet. De az biztos, hogy készülünk B és C forgatókönyvvel is, ha mégis.

 

Nyomtatási kép