Home
2021. október 23. szombat |



h k sze cs p szo v
27
28
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 

Miben különbözik ez a széder este a megszokott széderektől?

Fritz Zsuzsa peszáhi gondolatai

Más szédereken csak egyetlen serleg várja az asztal közepén Elijáhu próféta érkezését, de a mi asztalunkon Mirjámnak is odakészítettünk egy poharat!

Mirjám (Mózes és Áron nővére) prófétanő volt. A rabbinikus hagyomány szerint a sivatagi vándorlás során, amíg Mirjám élt, egy édesvízű forrás kísérte Izrael gyermekeit. Egyes rabbik szerint Mirjámnak különleges képessége volt érzései, érzelmei kifejezésére, mai kifejezéssel élve, vezetőként ő volt az érzelmi intelligencia megtestesítője. Mirjám serlege jelképezze a női történeteket, kezdeményezést, a hangulatot, az összehozás képességét. Mirjám vízzel teli serlege egyenlő fontosságú helyet érdemel az asztalon Elijáhu (Illés) borral töltött serlegével.

Más széderasztalon nem látunk narancsot a hagyományos jelképes étkek között, a mi asztalunkon viszont a narancs is fontos jelkép.

Susannah Heschel kimelkedő zsidó gondolkodó és tudós azért tett narancsot a szédertálra, hogy e gyümölcs mindazok szimbólumaként szolgáljon, akik a közösségek szélére szorulnak (nők, nemi és szexuális kisebbségek, örökbefogadottak, stb.) Elterjedt egy népszerű történet, mely szerint Susannah Heschel arra válaszul helyezte el a narancsot a szédertálon, hogy egyszer, amikor egy zsinagógában adott elő, egyférfi bekiabálta: “A nők úgy valók a bimára (szószékre), ahogy a narancs a szédertálra.” Ez azonban pusztán városi legenda, a narancs elhelyezése nem puszta reakció valamire, hanem önálló üzenetet hordoz: figyeljünk oda azokra is, akiknek a hiányát sokszor észre sem vesszük.

Más széderestéken szinte csak férfiakról esik szó az Egyiptomból való kivonulás elbeszélésekor, a mostani széderen megemlítjük a történet női kulcsszereplőit is.

Beszélünk róla, hogy a zsidó történelem legnagyobb vezetője, Mózes nőknek köszönheti azt, hogy életben maradt és felnőtt. Sifrá és Puá, a bábaasszonyok nem hajtották végre a fáraó utasítását, Jochebed, Mózes anyja rejtegette a csecsemőt, Mirjám vigyázott az öccsére, amikor a Nílus vizére tették, a fáraó lánya pedig örökbe fogadta és megmentette. Izrael fiai helyett Izrael gyermekeiről beszélünk, hiszen közéjük tartoznak Izrael népének asszonyai és lányai, akik a legnehezebb körülmények között is otthont teremtettek a szolgaság házában.

Más széderestéken csak a megszokott hagyományos jelképek jelennek meg, de ezen a széderen tovább merjük gondolni a szabadság eszméjét, és új jelképeket is elhelyezünk, hogy gondoljunk azokra is, akik bizonyos értelemben még mindig nem lehetnek szabadok. Gondoljunk az otthonaikban erőszakot szenvedőkre, azokra, akiket kirekesztenek, az ultraortodox közösségekből kiugrókra, vagy az oda megtérőkre, akiket megtagadnak családtagjaik, menekültekre és menekülőkre, a pandémiától mentálisan, egészségükben vagy gazdaságilag sújtottakra, az éhbérért dolgozókra és még hosszan sorolhatnánk...

Nyomtatási kép