Home
"A saját ösztöneim késztetnek arra, hogy azzal foglalkozzak, ami érdekel" 

Budapest | szerző: Kanicsár Ádám András | 2019. szeptember 11. szerda 12:00
 

Interjú Rangos Katalinnal

Divat, irodalom, táplálkozás, politika, történelem, gyereknevelés, rákkutatás. Témák, amik mind harmóniában követik egymást Rangos Katalin estjein, ahol bár a vendégek megannyi területből és világból érkeznek, egy közös van bennük: mindegyikőjüket rajongva hallgatja a közönség. Rangos Katalin újságíróval a Rangos beszélgetések interjúalanyairól, spontaneitásról és a közönség bevonásáról beszélgettünk.

Hogyan indultak a Rangos beszélgetések a Bálint Házban?

Danks Emese, a Bálint Ház munkatársa keresett meg. Látta néhány beszélgetős estemet a Spinózában és megkérdezte, lenne-e kedvem hasonlót tartani a Bálint Házban is. Utána erről beszéltük Fritz Zsuzsával is [a Bálint Ház igazgatója – a szerk.], majd miután senkit sem zavart, hogy mindkét helyen lenne estem – hiszen a Spinóza és a Bálint Ház nem konkurenciái egymásnak, hanem inkább jó testvérek –, úgy döntöttünk, működhet a program.

Sokszor ismerősként, barátként köszönti a vendégeket a színpadon...

...Ez azért van, mert negyven éve dolgozom a szakmában.

Milyen ilyenkor barátokkal, ismerősökkel beszélgetni egy közönség előtt?

Jegyezzük meg, hogy a tegeződés vagy a közvetlen stílus nem mindenképpen jelenti azt, hogy barátokkal beszélgetnék. Nem venném a bátorságot arra, hogy azt mondjam, hogy Vekerdy Tamás barátja vagyok. Nagyon szeretnék az lenni, de az ő kategóriája jóval magasabb az enyémnél. Nem mindenképpen vagyunk barátok azokkal, akikkel képesek vagyunk megbecsülten és barátságosan beszélgetni.

Amikor elindultam a pályán, azt mondta a Mesterem – akit a vicc kedvéért nevezek így, mivel Mester Ákosnak hívják, de valóban tőle tanultam a szakmát –, hogy ne éljünk azzal az illúzióval, hogy összebarátkoztunk a riportalanyokkal. Ezek célra tartott beszélgetések. Arról szólnak, hogy mind a ketten jól érezzük magunkat, és közben arra kell törekedni, hogy a maximumot hozzuk ki belőlük. Az interjúalany mondjon el olyat, amit máskor, máshol, másnak nem mond el. Ettől jó egy interjú. De ha ez meg is történik, az nem jelenti azt, hogy barátok lennénk. A Bálint Házban a beszélgetések alatt megjelent művészek vagy tudósok közül barátomnak igazából egyik vendéget sem nevezném.

Örülök, hogy említette, hogy interjú egy célra tartott beszélgetés, mert a Rangos esteken pont az az ember érzése, hogy igencsak spontán az irány. Van valami megbeszélt terv az interjúalanyokkal?

Nincs. A terv az én fejemben van. Miután ismerem a munkásságát a meghívottaknak, végig tudom gondolni, miről lesz szó, ha pedig a beszélgetéseknek van valamilyen aktualitása – értsd ezen például a Köves Slomóval folytatott MAZSIHISZ-ről szóló estet – akkor van egy menetrend is a fejemben. De ezt nem beszélem meg pontról pontra senkivel. Nem tárgyalom végig, hogy miről fogunk beszélni, ennyit kell adni a spontaneitásnak. Annak lehet értelme, ha az illetőt arról kérdezzük, miről nem akar beszélni. Ám mivel ezek az esték soha nem a magánéletről szólnak, így ebben az esetben ez sem szükséges.

 

Pont a spontaneitás teszi a beszélgetést beszélgetéssé és nem egy nyilvános interjúvá.

Hát persze, én is így gondolom. Emellett a közönség valamennyire inspiráló a riportalanyoknak. Mindig másképpen beszél valaki, ha van a teremben másik száz ember, vagy akár annál is sokkal több, mint például Náray Tamásnál. De például Náray mellett még csak nem is feltétlenül kell jelen lenni – még akkor sem, ha én nagyon jól éreztem magam vele ­–, mert őt bekapcsolja az ember és akár magára is hagyhatja.

Csak néhány példa hangzott el az eddigi estekről, Vekerdy, Köves, Náray... De már ebből is látszik, hogy mennyire színes a tematika. De volt már téma például a rákkutatás is.

Igen, mivel nagyon fontosnak tartom a témát. A Klub Rádióban volt egy sorozatom az egészségüggyel, vagyis helyesebben szólva az egészséggel kapcsolatban. Az egészségüggyel reménytelen foglalkozni, de van rengeteg orvos vagy kutató, akik jól tudnak beszélni sok érdekességről. Ez egyrészt egy misszió: szeretném, hogy az emberek tudjanak meg konkrétumokat arról, hogy éppen hol tart az orvostudomány. Másrésztől van jónéhány jópofa, értékes ember, akikről jó tudni, hogy léteznek és akik el tudják mondani, hogy a szakáguk éppen milyen eredményekkel büszkélkedhet. Őket próbálom ajánlani és népszerűsíteni, és ők is örülnek, ha meghallgatják őket, mert látják, hogy másoknak is tetszik, amiről mesélnek.

 

 

Hogyan tud ennyire színes lenni a témaválasztás?

Hát, hogy az élet érdekes. Mindig sok témával foglalkoztam.

Most például a Heti TV-nél is dolgozom, ami egy zsidó közösségi televízió. Mindez egy kicsit olyan, mintha valamiért sikerült volna befocizni magamat a zsidó közösségi szórakozásba, holott semmit nem tettem ezért. Minden a Spinózával kezdődött. Mikor otthagytam a Klub Rádiót, Sándor Anna, aki előzőleg riportalanyom volt, felhívott, hogy nincs-e kedvem havonta egy műsort csinálni náluk a Spinózában. Pont aznap alakult meg a Momentum, így az volt a téma. Így Annánál folytathattam a politikai újságírást, ami amúgy kimaradt volna az életemből azzal, hogy otthagytam a rádiót. Közben pedig elindult a Heti TV, ahol először a tulajdonos kifejezett kérése volt, hogy foglalkozzak politikával, ám végül rájött, hogy inkább ő tenné, amit nem is bántam, foglalkozhattam bármi mással. Majd jött a Bálint Ház, ahol semmilyen megkötés nem volt. Pont akkor volt a balhé a Sorsok háza körül, amikor ott elkezdtem felvenni a fonalat, és mondtam is a vezetőségnek, hogy mit szólnának hozzá, ha összeültetném Köves Slomót és Heisler Andrást, amire vevők is voltak.

A Bálint Ház egy olyan terep, ahol meg lehet beszélni olyan témákat, amikre kíváncsi vagyok. Ezért az egésznek az a mozgatórugója, hogy olyan emberekkel beszélgessek, akikre kíváncsi vagyok. Hátha mások is kíváncsiak rájuk.

A jelek szerint kíváncsiak. Maga a politika pedig minden bizonnyal kihagyhatatlan, ha egy rákkutatóval, ha bárkivel beszélünk.

Egyrészt persze. Másrészt viszont ha a közönség nem utazik kifejezetten arra, hogy legyen politika, azzal sincs különösebb bajom. Miután az estre szednek némi belépődíjat, lehet, hogy cserébe a közönség azt akarja, hogy legyen másfél-két óra az életükben, amíg elengedhetik magukat. De vannak, akiknek kifejezetten a politikára vagy igénye. A Spinóza közönsége például inkább specializálódott a politikára, ott inkább azt várják, míg a Bálint Házban sokkal színesebb programokat. Mondom úgy, hogy közben a Spinózában volt már Koncz Zsuzsa is a vendégem... De az tény, hogy Ungvári Krisztiánra és Bajnai Gordonra, tehát kifejezett politikusokra inkább a Spinózában van igény. De közben persze azért erre sem vennék mérget.

De alapvetően nagyon örülök neki, hogy nincs kizárva vagy megtiltva a politika, vagy az, hogy adott helyzetben politikus legyen vendég. Igaz, nem ettől lesz valami politika. Mikor Vásárhelyi Máriával és Stumpf Andrással beszélgettem, az maga volt a színtiszta politika, holott ők nem politikusok.

Körbe lehet írni a Rangos esteket? Már csak azért is érdekes kihívás ez, mert ennyire különbözőek a témák és a vendégek...

Én életem legnagyobb részében újságíró voltam, és mindig az érdekel, hogy éppen mi van: éppen mi érdekli az embereket, éppen hol tart a társadalom. Az antennáim nagyjából jól veszik a jelent és nagyjából jól ki tudom vadászni az újdonságokat is jelenség szinten. Számomra ez nem csak arról szól, hogy jót akarok okozni a közönségemnek és ezért foglalkozom valamilyen témával, hanem a saját ösztöneim késztetnek arra, hogy azzal foglalkozzak, ami érdekel, ami érdekes, amit észrevettem, ami újdonság lesz. Ezek mozgatnak, ha éppen riportalanyokra vadászok. Az a kiindulópontom, hogy engem érdekeljen. És nagyon remélem, hogy ezzel nem leszek egyedül.

Mit várhatunk a következő idényre?

Ugyanilyen színes programot. Mindenféle összevisszaságot, ami éppen foglalkoztatja az embereket. Mindig idejében megmondjuk.

Kis hagyomány a Rangos estek elején, hogy elhangzik egy A és B téma, amikről a közönség dönthet, akik aztán általában kérdezhetnek is az est végén. Miért fontos annyira a közönség bevonása?

Ha rajtam múlna, egyáltalán nem lenne fontos. Én irányítom így, de közben nem igazán szeretem. Számomra ez egy önfegyelmi gyakorlat. De úgy gondolom, hogy azoknak az embereknek, akik befizetik magukat egy pódiumbeszélgetésre, ahol nincs se díszlet, se produkció – a szó klasszikus értelmében – jár, hogy jól érezzék magukat és hogy ha akarnak valamit tudni, azt megkérdezhessék.

Ez egy nagyon kétélű fegyver és általában inkább rosszul sül el, mint jól. Az esetek 50%-ban van rá esély, hogy valaki széttrollkodja az egészet, mert szónokolni akar és a saját krédóját valósítja meg és nincs is igazán értelme annak, amit beszél. De mindig van három-öt olyan kérdés is, ami jó, hogy elhangzik, mert én nem annak a kérdésnek az irányába gondolkodtam, vagy elfelejtettem megkérdezni.

Van olyan pillanat, ami nagyon megragadt az elmúlt évadból?

Szívenütő pillanat volt, mikor Dés Lászlóval szóba került Esterházy Péter, és elmondtam neki, hogy én találkoztam vele utoljára. A Könyvhét megnyitóján volt egy közös produkciójuk; Esterházy beszélt, Dés közben szaxofonozott és nagyon izgult, hogy Péter végig tudja-e csinálni a műsort. Itt készült egy fotó, erről beszéltünk. A képen Dés Esterházy nyakába borul és ebben a pillanatban benne volt minden: hogy jó, hogy meg tudtad csinálni, és benne volt a búcsú is, hiszen tudtuk, hogy Esterházy meg fog halni. Erről a fényképről kérdeztem Dést, aki elmondta, mit érzett akkor. Én pedig elmeséltem, hogy onnan én vittem haza Esterházyt és megbeszéltük, hogy vele és a feleségével miről beszélgettünk útközben. És Dés könnyekkel a szemében azt mondta nekem, hogy akkor közülünk, kívülállók közül, a baráti körből én beszéltem vele utoljára. És akkor pár másodpercig majdnem mindketten sírtunk a színpadon.

Ez például egy nagyon szív a szívhez részlet volt. De nyilván sok érdekes pillanat volt, sok olyan beszélgetés, amiben voltak nagyon izgalmas részletek, vagy tudományos érdekességek. Legalábbis én nagyon remélem.

A következő Rangos beszélgetés vendége Orvos-Tóth Noémi lesz lesz szeptember 19-én. Facebook-esemény itt!

Regisztráció itt!

 

Nyomtatási kép