Home
"Keresem a hanukai ihletet..."

Budapest | szerző: Fritz Zsuzsa | 2019. december 22. vasárnap 13:00 
 

Keresem a hanukai ihletet, s egyszer csak eszembe ötlik, hogy életem első zsidó tárgyú cikkét 1990-ben írtam Hirdesd a Csodát! címmel az UJSág című lapba 1990 decemberében. Beletúrok tehát a teljesen kaotikus fiókjaimba, hogy a szarvasi relikviák, családom fényképei és régi dokumentumai között megtaláljam a majd 30 éves lapot. Miről írhattam, mit jelentett akkor nekünk a rendszerváltás időszakában Hanuka. Miközben kezembe kerülnek nosztalgikus tárgyak, elmosolyodom. Utolért engem is a „harminc éve éledt újra a zsidó közösség” romantikája, bármennyire akartam is menekülni ettől, szemtanú voltam, vagyok. Sebaj, gondolom, és kezembe akad az UJSág. A UJS, a Zsidó Diákszövetség nem sok számot megért lapjában három olyan szervezet hanukai programját is olvashatom, melyek már nem léteznek sajnos, nézegetem és emlékezem.

Na de nem ezért vettem elő a lapot, keresem saját cikkemet és büszkén találom meg a negyedik oldalon saját aláírásommal. Kicsit félve olvasom végig, mennyire írhattam bénán azokban az időkben még lelkes ifjú zsidóként.

Leírtam Hanuka történetét, pontosan, adatokkal, a történtekkel, ahogy kell, hiszen oly keveset tudtunk akkor az ünnepekről, zsidó hagyományokról, szokásokról. Én is alig tudtam valamit, mindig csak egy – egy szócikkel jártam előbb, mint azok, akiket felvilágosítottam, s már túl voltunk a Szarvasi Tábor első nyarán, már beindultak az ifjúsági szervezetek, már működött a Lauder Iskola is. 

Mikor a cikkben a történet végéhez értem, következtek 24 éves valóm filozófiai következtetései a hanukai történetből:

„Ez Chanukka (így írtam akkor, ugyanolyan zűrzavarban, mint azóta is sokan, hogyan is kell helyesen leírni Hanukát) röviden, szárazon. Egy ünnep a zsidó naptárban. A Fény, a felszentelés, a csoda ünnepe. A hitéért harcoló nép ünnepe. Mi szeretjük Chanukkát. Bálba megyünk, és a téli sötétségben különösen örülünk a nap-nap után szaporodó lángoknak a Chanukkiján. Esszük a fánkot és forgatjuk a különböző színű és nagyságú trendelliket, rajtuk a négy betűve: Nun, gimmel, héj, sin. Nesz Gádol Hájá Sám. Nagy csoda volt ott. De még mindig legtöbbször félve tesszük ki a Chanukkiját az ablakba (ha egyáltalán). Pedig ez a lényeg. A Pirszum HaNesz. A „Hirdesd a csodát” parancsolata. Csoda, hogy nyolc napig égett az olaj, mondjuk, követve a Talmudisták hagyományát és nem veszük észre, hogy a csoda a csoda hirdetése maga… Pörgetem a trendellit és eszembe jut a Chanukkagyerta-gyújtás tavaly fenn Massadán, háttérben a Holt-tengerrel és eszembe jutnak a fények az izraeli ablakokban. Jó lenne, ha itt Budapesten december 12-től minél több zsidó hirdetné a csodát. Mert az azt jelentené, hogy még van legalább egy korsónyi tiszta olaj. És hit.”

Itt ücsörgök hát a csoda utáni Budapepesten, 29 évvel később. Mit mondhatok a 24 éves Zsuzsának arról, amit akkor ott Hanukára szeretett volna, kívánt a közösségnek. Jó magyarként most lehetnék borúlátó, mondhatnám, hogy szabadabb és nyitottabb világot képzeltünk el 1990-ben, antiszemitizmus nélkül, gyűlölet nélkül, hogy azt szerettük volna, ha mind a százezer magyar zsidó aktív zsidó életet él és hogy 2019-ben már mi tartjuk fenn intézményeinket.

Ugyanakkor nagyon sokan hirdetik a csodát ma a közösségben, még így a zsidóknak nem annyira szerencsés időszakban is, amikor csodaünnepünk egybeesik karácsonnyal, a Bálint Ház előtt minden nap lesz gyertyagyújtás, minden szervezet, intézmény, iskola és egyetem, minden zsidó kezdeményezés, zsinagóga szervez hanukai programot, a Szuperrabbi immár évek óta röpköd házról házra az összegyűlt gyerekes családok sokaságához. Oly nehéz a választás, hogy melyik nap hova menjünk, kérdezik tőlem barátaim, ismerőseim, hova menjenek, hol gyújtsanak gyertyát, miközben egyre többen vannak, akik otthon, családi körben gyűlnek össze Hanukára.

Ideje hát, hogy megünnepeljük most már sikereinket is. A Fények Ünnepe örömünnep, s bár vannak még nem elért céljaink és vannak naponta megjelenő szomorúságok és dühök, de a magyarországi zsidó közösség csodás sikereket tud felmutatni. Működő kulturális, közösségi és oktatási intézményeket, ifjúsági szervezeteket, egy világhírű Szarvasi Tábort, működő zsinagógákat és szervezeteket és sorolhatnám hosszan tovább. 

Úgy tűnik, hogy van még legalább egy korsónyi tiszta olaj, ahogy azt kívántam 1990-ban. A csoda is megtörténik újra és újra. Most már csak meg kellene látni és elhinni magunknak. Majd megveregetni saját vállunkat.

Azt kívánom hát erre a Hanukára mindenkinek, hogy tudja meglátni a csodát, elhinni és megünnepelni. Együtt a közösségével.

Fényes, csodás, fánkkal teli Hanukát mindenkinek!

Fritz Zsuzsa, igazgató

 

 

Nyomtatási kép